MAGYAR KÁRTYA

Pozsony újra a felvidéki magyarok földjeire pályázik 2026. ápr. 24.

Döbbenetes és egyben mélységesen aggasztó az a politikai és jogi cinizmus, amellyel a szlovák kormányzat ismét a felvidéki magyarság alapvető jogait és egzisztenciáját veszi célba. Robert Kaliňák miniszterelnök-helyettes legutóbbi, a közszolgálati rádióban tett kijelentései a 21. századi európai jogállamiság nyílt megcsúfolása.

Kaliňák érvelése, miszerint a Szlovák Földalap csupán azt a vagyont kéri vissza, amely 1945 óta megillette volna, de azt a magyar gazdák jogtalanul használják, nettó történelemhamisítás. Nyolc évtizeddel a második világháború után a kollektív bűnösség elvére, a hírhedt Beneš-dekrétumokra hivatkozva állami szinten megkérdőjelezni az őshonos kisebbség magántulajdonhoz való jogát nem más, mint jogi köntösbe bújtatott, intézményesített rablás. Itt szó sincs a törvényesség helyreállításáról. Épp ellenkezőleg: a jogrendszert használják fegyverként azok ellen, akik generációk óta művelik, gondozzák szülőföldjüket, és akiknek verejtéke ott van minden rögben.

Ezt a fojtogató légkört tetézi a szlovák parlament által elfogadott, úgynevezett „némasági törvény”. A jogszabály, amely akár hat hónapos börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, akik nyíltan megkérdőjelezik a magyar és német kisebbséget sújtó kollektív bűnösség doktrínáját, a legsötétebb diktatúrák módszereit idézi. Célja világos: a megfélemlítés és az áldozatok elhallgattatása. Először megpróbálják elvenni a földet, majd törvényi erővel tiltják meg, hogy felszólaljunk az igazságtalanság ellen. Ez a gyakorlat összeegyeztethetetlen az európai demokrácia alapelveivel; sokkal inkább a mentális és egzisztenciális asszimiláció állami szintű kikényszerítése.

Ebben a vészterhes időszakban kiemelten fontos, hogy Budapest határozottan és megalkuvás nélkül álljon ki a felvidéki magyarság mellett. Magyar Péter leendő miniszterelnök markáns fellépése és a szlovák kormánnyal szemben támasztott egyértelmű feltételrendszere üdvözlendő, pragmatikus irányváltást jelez.

A diplomáciai jószomszédi viszony ugyanis soha nem épülhet a külhoni magyarság jogfosztására. A garanciavállalás követelése – mind a némasági törvény azonnali hatályon kívül helyezésére, mind a Beneš-dekrétumok alapján történő földelkobzások végleges leállítására – nem túlzó kérés, hanem az a történelmi és erkölcsi minimum, amely nélkül nem létezhet érdemi, őszinte kétoldalú párbeszéd.

A felvidéki magyarság ezer éve él ezen a földön. Nem vagyunk megtűrt albérlők, sem betolakodók, akiket egy éppen regnáló hatalom kénye-kedve szerint kisemmizhet. A szülőföldhöz, a megdolgozott magántulajdonhoz és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogunk elidegeníthetetlen. Ideje lenne, ha Pozsonyban is megértenék végre: a történelem kerekét nem lehet visszazárni 1945 sötét lapjai közé. Az igazságot pedig sem elkonfiskálni, sem börtönbe zárni nem lehet.