12 millió eurót égettek el Naďék a semmire – Üres urnák és teljes érdektelenség a szombati népszavazáson 2026. júl. 6.
Nagy pofonba szaladt bele a szombati népszavazáson a parlamenten kívüli Demokrati párt. Jaroslav Naďék hónapokig hergolták a közvéleményt, összegyűjtöttek több százezer aláírást, a végeredmény viszont a szlovák demokrácia történetének egyik legcsúfosabb kudarca lett. A választók egyszerűen otthon maradtak, a szlovák adófizetőknek pedig maradt a 12,4 millió eurós számla.
A hétvégén újabb sikertelen népszavazáson rágta át magát Szlovákia. A Progresszív Szlovákia farvizén evező, parlamentbe vágyó törpepárt, a Demokrati által kezdeményezett plebiszcitum történelmi mélypontot hozott: a választásra jogosultak mindössze 16,13 százaléka érezte úgy, hogy érdemes szombaton az urnákhoz járulnia.
Bár a statisztikák szerint az 1997-es NATO-népszavazáson még ennél is alacsonyabb (9,53%-os) volt a részvétel, azt a szavazást annak idején a belügyminisztérium meghiúsította, így nem zajlott le szabályosan. Ha a ténylegesen megvalósult, törvényes népszavazásokat nézzük, a Naď-féle akció hivatalosan is Szlovákia történetének legnagyobb bukása lett.
A számok makacs dolgok: a több mint 4,3 millió regisztrált választópolgárból alig 705 ezren mentek el szavazni. Ahhoz, hogy egy népszavazás érvényes legyen, a választók több mint felének (legalább 2,18 millió embernek) fel kellett volna állnia a fotelből.
Az érvényességhez így laza másfél millió szavazat hiányzott. Ezzel a szombati cirkusz végleg jogi erejét vesztette, és beállt a sikertelen szlovákiai népszavazások hosszú sorába – az egyetlen érvényes kivétel továbbra is a 2003-as EU-csatlakozási szavazás maradt.
Amikor a politikai PR fontosabb, mint a polgárok
A politológusok szerint a szlovákiai népszavazások kudarca pontosan abból adódik, ami most szombaton is történt: a politikai szereplők nem a nép akaratát akarják kicsikarni, hanem saját magukat reklámozzák.
"Aki ellene van, az a lábával szavaz – vagyis otthon marad, és ezzel buktatja meg a kezdeményezést" – mutattak rá szakértők, hozzátéve: az emberek többsége ma már pontosan látja, „honnan fúj a szél”, és nem hajlandó asszisztálni olyan pártok öncélú kampányaihoz, amelyeket egyébként sem támogat.
A Demokratáknak persze a bukás is siker – legalábbis a saját buborékukban. A párt a petícióval és a kampánnyal folyamatosan képernyőn volt, a támogatottságuk a mérhetetlen kategóriából felkúszott 5-6 százalékra. Egyszerűen fogalmazva: a szlovák adófizetők pénzéből csináltak maguknak pártreklámot.
Pellegrini kihúzta a méregfogat
A történethez hozzátartozik, hogy ez a népszavazás eredetileg egészen másról szólt volna. A liberális ellenzék Robert Fico kormányát akarta térdre kényszeríteni, és a fő kérdés az előrehozott választások kiírása lett volna. Ezzel próbálták hergelni a népet.
Peter Pellegrini köztársasági elnök azonban jogászi és alkotmányos alapokon állva kihúzta a méregfogat a kezdeményezésből: az előrehozott választásokra vonatkozó kérdést alkotmányellenesnek minősítette és törölte. Így szombatra csak két szakmai-politikai kérdés maradt: a miniszterelnöki életfogytig tartó járadék eltörlése, valamint a Lipšic-féle Különleges Ügyészség és a NAKA visszaállítása.
Ez a két téma viszont – lássuk be – a keményvonalas, kormánygyűlölő ellenzéki magon kívül a kututyát sem érdekelte. A választópolgárok többsége inkább a nyári hétvégét választotta a politikai bosszúhadjárat helyett.
Ki fizeti a révészt?
Míg Richard Raši (Hlas) drága kudarcnak és a választók gátlástalan manipulációjának nevezte a történteket, addig a progresszív Ivan Štefunko a ta3 stúdiójában próbálta menteni a menthetetlent, és a százezernyi aláírás "rendszerszintű jelentőségéről" hablatyolt.
A tény azonban tény marad: a szlovák államkasszából – azaz mindannyiunk zsebéből – 12,4 millió euró röppent el a semmibe. Demokrácia ide, alkotmányos jogok oda: ezt a pénzt hasznosabb dolgokra, például a leszakadó régiók támogatására vagy az egészségügyre is lehetett volna fordítani ahelyett, hogy egy parlamenten kívüli törpepárt politikai túlélését finanszírozzuk belőle.
Kuoni pásztor



