7832

124 éve született Esterházy János 2025. márc. 14.

Esterházy János szlovákiai magyar politikus, a felvidéki magyarság mártírja 124 éve, március 14-én született a zoborvidéki Nyitraújlakon. 

A felvidéki magyarság mártírjának életéről, életművéről, vállalásairól, áldozatvállalásairól, vértanúságáról ma már sokkal többet tudunk, mint például 20-25 évvel ezelőtt. Ez azért (is) fontos, mert élete, hitéhez és a felvidéki magyarsághoz köthető hűsége példaértékű az utókor számára.

A nácik és a bolsevikok váltakozva támadták. Aki a XX. századi Keletközép-Európában egyik sorba sem állt be, jó eséllyel végezte valamelyik diktatórikus rezsim börtönében. Esterházy Jánosra a Gestapo és a KGB is vadászott, de ő mindvégig egyenes marad. 

A politika és a nyilvánosság minden fórumát és csatornáját felhasználta a csehszlovákiai magyarok érdekérvényesítése céljából. Beszédeinek állandó eleme lett az autonómia követelése, amely alatt a „kisebbségi kulturális, nyelvi és gazdasági jogok” teljes betartását értette, és ezt követelte a csehszlovák kormánytól is. Bármilyen kérdésben is szólalt fel, hivatkozási alapot a keresztény erkölcsök jelentettek számára.

Az 1935-ös parlamenti választásokon képviselői mandátumot szerzett. A felszólalásaira érkező közbevetésekre azonnal válaszolt, ha kellett, cseh, szlovák vagy német nyelven. A kisebbségi élet valamennyi területe megjelent követelései között. Nemcsak a parlamentben volt aktív, rengeteg magyarlakta településen megfordult, ami növelte népszerűségét és elismertségét.

Képviselői szerepét valós tartalommal töltötte meg, a népképviselet jóval többet jelentett számára, mint politikusi póz vagy érdekvezérelt magatartás. Ezt volt alkalma számos kritikus, később életveszélyes helyzetben is bizonyítani. 

1938-ban, a Felvidék déli része, így Kassa visszacsatolásakor a város képviselőjeként Magyarország helyett Szlovákiát „választotta”, hogy az ott maradt 65-70 ezer magyart segítse.

A Szlovákiában maradó magyarok válságba kerültek, helyzetükön és közérzetükön a szlovák kormány intézkedései csak még tovább rontottak. A magyar párt tevékenységét is betiltották. Esterházy még ilyen körülmények között is tudott sikereket elérni: lapot indított, bankot, könyves házat alapított Pozsonyban, létrehozta a Szlovákiai Magyar Házak hálózatát. Utóbbiak sokrétűségét jelzi, hogy a Pozsonyban, Nyitrán, Iglón és Eperjesen létrejött mintaházakban pártiroda, különféle kulturális célokra használható helyiségek, tornaterem, a szegények számára melegedő, kávéház és vendéglő, könyvkereskedés, üzlethelyiség kapott helyet.

Végig kitartott a trianoni békeszerződés békés revíziójának elve mellett, igyekezett a magyar pártot távoltartani a szélsőséges csoportoktól. Egyik 1940-es parlamenti felszólalásában – amit Török Bálint idéz a Magyar Szemle 2007/3-4. számában – azt mondta: 

„Nekünk magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami közelebb hoz bennünket és nem azt, ami eltávolít.” Szállóigévé vált mondata mindent elárult nézeteiről: „A mi jelvényünk a kereszt és nem a horogkereszt”. A sarló-kalapácsról is hasonlóan vélekedett.

Következő emlékezetes kiállására 1942. május 12-én került sor, amikor a szlovák parlament Németország után elsőként elrendelte a zsidók deportálását. Esterházy volt az egyetlen a képviselők között, aki nem szavazta meg a törvényt: 

„Én ellenben, mint az itteni magyarság képviselője, leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellen, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.” 

A történelem során a valódi hazafiakat nemcsak tetteik, hanem a nemzet iránti felelősségtudatuk és jellemvonásaik teszik örökre emlékezetessé. 

Esterházy János egy ilyen hazafi volt, akinek öröksége ma is az egyetemes magyar nemzet számára példát ad a kitartásra, a hitre, az emberségre és a hazaszeretetre.

Tucatnyi Esterházy Jánosra lenne ma szükség a felvidéki magyar politikai palettán.