CINK
16 lakos, 50 ezer eurós játszótér: valami alapvető hiba van a rendszerben
2026. aug. 21.
Hogyan lehet közel 50 ezer eurót elkölteni egy 16 lakosú település játszóterére úgy, hogy közben papíron minden rendben van? Talán éppen ez az új történetnek a legfontosabb kérdése. Mert miközben könnyű rámutatni egy apró szlovákiai falura, és értetlenül nézni a csaknem 50 ezer eurós beruházást, valójában nem biztos, hogy maga a játszótér a legnagyobb probléma. Sokkal inkább az a rendszer, amelyben egy ilyen beruházás egyáltalán létrejöhet.
A történetről a Pravda.sk számolt be, és a számok valóban elgondolkodtatóak. Havranec községnek 2025 végén mindössze 16 állandó lakhellyel rendelkező lakosa volt, miközben az önkormányzat 49 900 euró értékben szerződött egy játszótér megépítésére. A beruházásra 49 894,32 euró vissza nem térítendő támogatást kapott, vagyis a támogatás gyakorlatilag a teljes költséget fedezte.
Önmagában természetesen nem probléma, ha egy kis település fejleszt. Az sem kizárt, hogy egy játszótérnek egy olyan faluban is van értelme, ahol kevés a lakos. Havranec település ráadásul a lengyel határ közelében, turisztikailag érdekes környezetben található, így a beruházás támogatói szerint nemcsak a helyiek, hanem a turisták, kerékpárosok vagy a környékbeli hétvégi házak tulajdonosai is használhatják.
Nem feltétlenül az a probléma, hogy Havranecen játszótér épült. Sokkal inkább az, hogy egy ilyen projekt egyáltalán eljuthatott odáig, hogy közel 50 ezer eurónyi közpénzt kapjon úgy, hogy közben a településnek mindössze 16 bejelentett lakosa van.
A támogatási rendszer ugyanis hajlamos arra, hogy a valódi szükséglet helyett magát a pályázati lehetőséget helyezze előtérbe. Ha van egy kiírás, akkor pályázni kell. Ha a projekt megfelel a feltételeknek, akkor támogatást lehet kapni. Ha pedig a közbeszerzés is szabályosan zajlik, akkor papíron minden rendben van.
De valóban ez lenne a lényeg?
Egy beruházás attól még nem lesz jó, hogy szabályosan hajtották végre. Attól sem lesz feltétlenül indokolt, hogy találtak rá támogatási forrást. Azt is meg kellene vizsgálni, hogy valóban szükség van-e rá, hányan fogják használni, milyen előnye származik belőle a helyi közösségnek, és valóban ez-e a legjobb módja annak, hogy elköltsünk közel 50 ezer eurót.
Ha egy önkormányzatnak a saját pénzéből kellene 50 ezer eurót előteremtenie egy ilyen beruházásra, valószínűleg sokkal alaposabban végiggondolná, mire költse. Lehet, hogy inkább egy utat javítana meg, egy középületet újítana fel, a csatornahálózatot fejlesztené, vagy valamilyen más, a helyiek számára fontos beruházást valósítana meg.
Amikor azonban megjelenik egy támogatási lehetőség, könnyen kialakulhat az a gondolkodás, hogy ha van rá pénz, akkor miért ne használjuk fel.
Csakhogy az európai pénz sem ingyenpénz. Az is az adófizetők pénze. Ezért nem annak kellene lennie az első kérdésnek, hogy mire lehet támogatást szerezni, hanem annak, hogy mire van valóban szükség.
Fontos ugyanakkor tisztázni, hogy jelenleg nincs bizonyítva, hogy a havraneci játszótér ügyében korrupció vagy törvénysértés történt volna. Az sem bizonyított, hogy bárki szándékosan rosszul döntött volna. Éppen ezért nem lenne korrekt előre bűnöst keresni vagy bárkit megvádolni. Az ellenőrzéseknek kell megállapítaniuk, történt-e szabálytalanság.
De van egy ennél is fontosabb kérdés: mi van akkor, ha végül kiderül, hogy minden szabályt betartottak?
Mert ebben az esetben nem feltétlenül egyes emberekkel van probléma. Lehet, hogy maga a rendszer működik rosszul.
Ki írja ki a pályázatokat? Ki határozza meg a feltételeket? Ki értékeli a projekteket? Ki hagyja jóvá őket? És mindenekelőtt: ki vizsgálja meg, hogy a támogatásból megvalósuló beruházásnak valóban van-e értelme?
Ezekre a kérdésekre akkor is választ kellene adni, ha a havraneci projekt végül teljesen szabályosnak bizonyul. Mert nem minden pazarlás korrupció. Egy beruházás lehet törvényes és szabályos, miközben mégis rossz döntés. Lehet, hogy senki nem követett el bűncselekményt, mégis olyan helyre került a pénz, ahol sokkal kevésbé volt rá szükség, mint máshol.
A közpénzek felhasználásának ezért nem az egyetlen mércéje kellene legyen, hogy minden dokumentum rendben van-e. Azt is meg kellene kérdezni, hogy valóban kaptunk-e valamit a pénzünkért, ami megérte az árát.
Éppen ezért lenne érdekes nemcsak a havraneci játszóteret megvizsgálni, hanem az ugyanazon támogatási rendszerben megvalósult többi projektet is. Könnyen lehet, hogy Havranec csak egy látványos példa egy sokkal szélesebb problémára. Ha ugyanis más településeken is találunk olyan beruházásokat, amelyek papíron tökéletesen megfeleltek a szabályoknak, a valóságban azonban alig használják őket, akkor már nem egyedi esetről beszélünk.
Akkor rendszerszintű problémáról beszélünk.
Egy jól működő támogatási rendszernek nem az a feladata, hogy minden rendelkezésre álló pénzt valahogyan elköltsön. Az a feladata, hogy olyan fejlesztéseket támogasson, amelyekre valóban szükség van, amelyeknek van értelmük, és amelyek hosszú távon is javítják az emberek életét.
A sorrendnek egyszerűnek kellene lennie: először legyen valódi szükséglet, utána legyen egy értelmes terv, és csak ezután jöjjön a támogatás. Nem pedig fordítva.
A havraneci játszótér története ezért sokkal többről szól, mint egy kis szlovákiai falu egyetlen beruházásáról. Arról szól, hogy vajon elég-e, ha egy rendszer szabályosan működik. Szerintem nem.
Egy jól működő rendszernek nemcsak szabályosnak, hanem ésszerűnek is kell lennie. Nem elég azt mondani, hogy minden feltételnek megfelelt. Azt is meg kell tudni válaszolni, hogy miért volt szükség rá, kinek jó, hányan fogják használni, és valóban ez volt-e a legjobb helye annak a pénznek.
Mert az európai támogatásoknak nem az a céljuk, hogy minden rendelkezésre álló eurót valahogy elköltsünk. Az lenne a céljuk, hogy jobbá tegyék az emberek és a közösségek életét.
Ha pedig egy rendszer képes arra, hogy egy 16 lakosú településen közel 50 ezer euróból építsen játszóteret, akkor talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki hibázott.
Hanem az, hogy miért működik úgy a rendszer, hogy egyáltalán felmerülhet egy ilyen beruházás szükségessége és gazdaságossága.
Lehet, hogy nem Havranec a probléma.
Lehet, hogy valami alapvető hiba van a rendszerben.
Mácsadi István



