CSAK A KEZÉT FIGYELD!

2023-as konklúzió: a 89-es bársony lassan a porba hull 2023. ápr. 17.

Még élénken emlékszem, amikor lelkendezve beszéltünk Havel pacifista kezdeményezéséről, hogy megszünteti a fegyvergyártást Csehszlovákiában. A Nyugat is ujjongással fogadta ezt a humán politikai fordulatot, hiszen minő fennkölt gondolat ez, hogy például Gyetván holnaptól tankok gyártása helyett galambtenyésztéssel foglalkoznak majd a tót atyafiak.

Elhittük, hogy a pacifizmusunkkal szintet léptünk, amolyan modernkori hippik lettünk és a bársonyos kezeinket összekulcsolva énekeljük John Lenin, bocsánat, Lennon dalát: Képzeld el! Ahh, gyerekek, hát nem csodás, és még a tízparancsolat (pl. Ne öj!) se kell ehhez az életérzéshez, elég, ha kellően liberális és naiv vagy, és máris megsimogatják a fejedet Londonból meg Washingtonból.

Aztán megsimogatták Berlinből, amikor eladtuk nekik a Škodát Brünnből, megsimogatták Stockholmból, amikor eladtuk nekik az Ikaruszt Székesfehérvárból, megsimogatták a teljes Európai Közösségből, amikor eladtuk nekik a cukorgyárainkat, kivágtuk a szőlőinket, felszámoltuk az állattenyésztést, szerte Kelet-Európában.

Odaadtuk nekik a piacainkat, beengedtük őket, erre ők leszerelték a gyárainkat, istállóinkat, majd bejöttek a Tescoval meg a Hypernovával eladni nekünk, tőlük azt, amit mi már itthon, ezek után képtelenek voltunk megtermelni.

Viszont kaptunk helyette tagságot az EU-ban meg a NATO-ban, meg kaptunk 86 csatornát a tévében, Big Brothert meg X-faktort és „életminőséget” váltottunk. Már nem a vörös tribünök előtt tapsoltunk kelletlenül, hanem éjjelig néztük vöröslő szemekkel a néphülyítő kaleidoszkópokat. Ez olyannyira működött és működik, hogy mára a fiatalok már nem is akarnak gyereket vállalni, mert akkor lemaradnak a világuk nagyszerű dolgairól, lemaradnak az élvezetekről.

Addig befelé álltunk sorban a boltok előtt, ha a szocialista hiánygazdaságban banán érkezett a Jednotába, azután meg kifelé tolongtunk a Billa kasszáinál egy-egy vödör akciós naranccsal. Micsoda mennyei érzés volt ez a szürkeségben szocializálódott prolinak, hogy végre annyi narancsot tömhetett egy vödörbe, amennyit nem szégyellt és azért „csak” x összeget fizetett érte! 

Valahogy így örülhettek anno az őslakos inkák is az üveggyöngyöknek, amikor a konkvisztádor és emberei bevették Közép- és Dél-Amerikát párszáz évre.

A legszebb a történetben, hogy például Magyarországon az addig uralkodó kommunistákkal – akik pillanatok alatt vedlettek át szocialista demokratákká – tudták a legsimábban lebonyolítani az ország kiárusítását, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a hazátlanoknak ez az ország sosem volt a hazájuk, így hát könnyen túladtak rajta.

Így lett a legvidámabb barakkból a legvidámabb gyarmat, egészen 2010-ig, amikor az Orbán-kormány megálljt parancsolt ennek a nemzetvesztő politikának. A mai Szlovákiában a jelenleg uralkodó Sulíkok meg Čaputovák hasonló gazemberek, mint voltak anno Hornék meg Gyurcsányék, hiszen most teljes terjedelmükkel az éppen Ukrajnát gyarmatosító Nyugat hátsó bugyraiban vannak és elvárják, hogy a nép tapsoljon ennek az aberrált produkciójuknak.

Hát nem fog tapsolni! 

Lassan visszahozza Ficot és morálisan ingoványos menyasszonyát, Pelle Pannit, akinek azért a farkát már Sorosék a satuban tartják, és majd ők döntik el, hogy kinek a kezébe adják azt tovább a választások után. 

A „Slovensko – malá velká krajina” reklámszlogen akár még igaz is lehet hamarosan, mert sok múlik azon, hogy a geopolitikában felértékelt Szlovákiát kinek milyen irányba sikerül állítani. Megnövekedhet ennek a „lettországnak” a súlya, hiszen a Nyugatnak is fontos, hogy leválassza Szlovákiát Magyarországról, és az Orbán-kormánynak is fontos, hogy legyen egy partnere ebben a gyarmatosítás ellen harcban.

Az én generációm volt '89-ben Csehszlovákiában az a huszonéves korosztály, amely a gerince volt a forradalmi napoknak, ugyanis a fiatalok nélkül nem lett volna bátorsága sok felnőttnek, szülőnek kimenni az utcára (most ne menjünk bele, hogy mennyire volt Nyugatról szervezve ez az egész, mert az volt, de Romániában és Csehszlovákiában még akkor is tartották magukat a komcsik, amikor máshol már megadták magukat).

Mi, bársonyos rendszerváltók, mára a hatvanat súroljuk alulról, és minden nap hálát adunk a Jóistennek, hogy még nem az ibolyát szagoljuk alulról, mint sokan már közülünk, sajnos. 

Viszont eljutottunk oda, hogy beismerjük: „Át lettünk verve, fiatal barátaim! Át lettünk verve!” (Mészöly BDSRSTNT Géza), és 89 bársonya lassan, de biztosan a porba hull. 

Át lettünk verve, mert üveggyöngyökért gyarmatosított bennünket a Nyugat és azóta sem tudunk szabadulni ebből a rabigából, sőt újabb trükkökkel hülyítik a legfiatalabb generációt, csak hogy zombi maradjon a fogyasztói Nirvanában.

Így hát nem marad más hátra, minthogy mi, vén zászlótartók, újra csatasorba álljunk a nemzetükért itt a Felvidéken is, mert a vérünk nem engedi, hogy legyintsünk és feladjuk a magyar életünket. Csak egy baj van. 

Ha hátranézünk, nincs sereg, nincs csapat mögöttünk, mert a tisztek meg a „sárkányfű árusok” még mindig a pártközpont sötétjében csencselnek a jövendőbeli zsákmányon, amit nekünk kellene a számukra megszereznünk.

Nem lesz ez így, jó…