Béke Veled, drága Cipő, a mi szívünkben él tovább a te gyenge szíved.
Azt mondom, állj!
Tényleg nagy a baj az anyaországi oktatási rendszerben, ha a rendszerváltozás utáni generációk is rácsodálkoznak arra, hogy „Szloviban” magyarok is vannak!
Gyónunk.
Ilyen világot élünk, a munkaerő fluktuációja egy természetes jelenség, már rég nem érték a családi ház megöröklése és a családalapítás a szülőfaluban. El, el, mert máshol jobb lesz!
Budapesten nem lesz Majdan!
Szlovákiában kuss a neved ha magyar vagy.
Hallom, hogy újabban a mi „hídemberünknek“ önálló műsora lesz a TA3-n, „O tom potom“ címmel. Napasztmek!
"Aljamunka Šipoš-módra, Soros módszereivel Szlovákiában."
El tudjátok képzelni? Semmi messenger meg ilyenek. Ha ott voltál a telefon mellett, akkor felvetted, ha meg nem, akkor kaptál levelet. Papíron, postán, hogy ekkor meg ekkor, itt és itt találkozunk. És találkoztunk! És meghallgattuk a másikat és a másik meghallgatott minket.
Izzadj, magyar!
A kóruson diszkréten körbejárnak a laposüvegek, milyen jó, hogy az asszonyok háttal ülnek ilyenkor a férfiaknak. Fel nagy örömre, megszületett….zeng a templom a szertartás végén és a templomkertben már várja a katlanos forralt bor a születést ünneplőket.
Könnyű a jót megszokni.
Kizárólag az igazságot kell rájuk önteni, mert az megégeti őket, mint az ördögöt a szentelt víz.
2025 legnagyobb feladata, az álmaink és terveink „újrahasznosítása” kell hogy legyen.