Papp Sándor írása.
Papp Sándor írása.
Az érző és gondolkodó ember bizonyára megtapasztalta már azt a lélekemelő állapotot, amikor számára fontos dolgon kattog folyamatosan az agya és zakatol a szíve, na meg vibrál a lelke. Tesz-vesz, végzi a napi rutinfeladatait, de az a bizonyos dolog, a cél ott pulzál benne.
Talán majd a karácsonyi asztaloknál a savanyú káposztalevest kortyolgatva titokban felidéznek. Hogy egyszer volt egy édes érzés.
Nem állatmese ez, emberek, hanem a valóságunk, amelyet magunkévá kellene tennünk, hogy jobb legyen a világunk.
Fogyassz, egyél, vásárolj. Többet. Mindent. Is.
Isten áldásával maradtunk magyaroknak, megbűnhődve múltunkat és már a jövendőnket is!
A remény a mindennapi belső imánk, önmagunkhoz.
A szivárvány színei.
…homokban fekszenek, égetik magukat a napon – énekli a Republic. Papp Sándor írása.
Elszúrták. Nem kicsit. Nagyon! A „gyűjtópárt” megbukott. Megint megbukott.
Az idegenek köztünk járnak.
"Ti már akkor tudtátok, hogy mi leszünk a ti újkori gyarmataitok."
Papp Sándor írása.
"Igen, ezek tényleg ugyanazok. Világmegrontó gazemberek a mammon szolgálatában. Takarodjatok!"
Az élet nem habostorta.