MAGYAR KÁRTYA

A Türk Tanácsban komoly és sikeres országok vannak, Magyar úr – Ukrajnát ők például sosem vennék fel 2026. márc. 4.

Magyarország az EU-ban és a türk államok között is a legsikeresebb rendszerváltókkal van szövetségben – nem a posztszovjet térség legnagyobb lúzerével.

Rég megtettem mentális egészségemnek azt a szívességet, hogy Magyar Péter komolyan saját maga által sem gondolt hazugságait monoton géphangján nem hallgatom, inkább írásban fogyasztom el a szakmai okokból szükséges minimumot a magyar ellenzék vezérétől.

Így értesültem arról is, hogy Salgótarjánban a külpolitikáról egyébként hazája legdurvább megzsaroltatásának idején sem nyilatkozó Tisza-vezér világossá tette: hazánknak áprilisban választania kell „a Türk Tanács és a diktátorok”, avagy „Európa” között. (Nyilván utóbbit, természetesen.)

Nyilván mindazon félművelteket, akiknek a „-sztán” végződésű országokról kizárólag Borat élénk fürdőszettje jut eszébe, kiválóan lehet etetni az efféle hazug demagógiával.

Nekem viszont, aki Magyar Péterrel ellentétben az összes türk „-sztánt” bejártam, egészen más jut eszembe a Türk Tanácsról, mint a magyar ellenzék tájékozatlanságával hencegő vezérének. Nekem az jut az eszembe, hogy a legsikeresebb posztkommunista országok ma két helyen vannak: az Európai Unióban és a Türk Államok Szervezetében. Ez a két országcsoport az, amely a kommunista múltját sikeresen tudta kapitalista felzárkózásra váltani az elmúlt harminc évben, 

kihasználva azt, hogy miközben a kommunisták az agyhalott tervgazdasággal a gazdasági fejlődést magát visszatartották, a kapitalista fejlődés egyik legfontosabb kritériumába, a humántőkébe viszont rengeteget fektettek.

A többi fejlődő országénál jobb egészségügyi és szociális állapotú, képzettebb munkaerő várta a kapitalizmust az európai és a közép-ázsiai posztkommunista országokban, és ezzel a nagyszerű lehetőséggel élni tudtak a baltiak, a közép-európaiak és Közép-Ázsia zöme is. Üzbegisztán és Kazahsztán elmúlt harminc évben nyújtott fejlődési teljesítménye pont ugyanakkora sikertörténet, mint Közép-Európáé, és ezt tudja mindenki, aki nem kifejezetten a tudatlanságából próbál politikai terméket csinálni tudatlan társainak.

Közép-Európát bölcs vezetők sora felkészítette az Európai Unióhoz való csatlakozásra, majd bevitte oda, ahol mind meg is álltuk a helyünket az európai versenyben.

Közép-Ázsia két legfontosabb országát, Kazahsztánt és Üzbegisztánt két-két bölcs vezető alapvetően jól kormányozta, természeti erőforrásaikkal jól sáfárkodott, és az országok a robbanásszerű gazdasági növekedés pályájára álltak.

Azerbajdzsán és Kirgizisztán némi spéttel ezt az utat igyekszik bejárni, Törökország pedig az erdoganómia első másfél évtizedében uniós pénz nélkül tartotta a lépést két uniós szomszédja, Görögország és Bulgária teljesítményével. Kazahsztán és Üzbegisztán, akárcsak a Baltikum vagy Közép-Európa, a posztszovjet térség sikertörténetei; velük lehet a Türk Államok Szervezetében együttműködni, amiből mindenkinek csak haszna származik.

De ha már itt tartunk: az alapvetően a többi felzárkózó országhoz képest sikeresen fejlődő posztszovjet térségnek két igazán nagy lúzere van, amelyek mindent összevetve nem fejlődtek az elmúlt harmincöt évben sehová. Ez a két ország Türkmenisztán és Ukrajna.

Az egyik autoriter, a másik demokratikus alapokra épített párját ritkítóan ostoba rendszert és szúrt el úgy nagyjából minden helyzetet, amit a geopolitika elé dobott

– így aztán mára Türkmenisztán gazdasági értelemben véve Kína gázraktára, Ukrajna pedig az Európai Unió munkaerő-tartaléka lett, ezen túlmutató érdemi gazdasági teljesítménye egyiknek sincs, az életszínvonal pedig a technológiai fejlődés külsőségein túl egyikben sem ment jelentősen előre. Az Európai Unió és a Türk Tanács alapvetően komoly és sikeres országokból alkotott, komoly regionális integrációk. Nem véletlenül nem tagja Ukrajna az egyiknek és Türkmenisztán a másiknak: előbbi előbbiben tagjelölt, utóbbi utóbbiban megfigyelő, s a teljes jogú tagságuk elé az akadályok hegyét nem a szél hordta össze.

Ezért aztán ha Magyar Péter bő nyállal türktanácsozni és diktatúrázni kíván, ne tévessze szem elől, hogy a világon ma különbség nem demokráciák és autokráciák, hanem sikeres és sikertelen rendszerek között van. Magyarország az Orbán-kormány alatt sikeres országok integrációiban vesz részt, azokat próbálja még sikeresebbé tenni – a Tisza Pártnak pedig papírja van arról, hogy a valamit mégiscsak elért országok alapvetően sikeres integrációjába, az Európai Unióba próbálná betuszkolni az egész posztszovjet térség egyik legnagyobb romhalmazát.

Abba a Türk Tanácsba, amit Magyar Péter gyepál, Ukrajnát sohasem vennék fel.

Ezek komoly országok, nem mellesleg az Európai Unió kedvelt együttműködő partnerei. Az a párt pedig, amely egy, a hazája ellen elkövetett konkrét energiaszabotázs-akció kellős közepén párthű szakértőivel együtt magyarázza, hogy akárcsak az Északi Áramlat felrobbantása, úgy ez is rendben van – nos, az egy komolytalan párt, amely ukrán-türkmén színvonalon gondolkodik a világról.

Forrás: Kohány Mátyás / Mandiner