DR. MINISZTERELNÖK ÚR

Miért „nem nyugszik” Orbán Viktor? 2026. márc. 6.

Általában úgy alkotunk véleményt valamiről vagy valakiről, hogy közben képtelenek vagyunk kilépni a saját szubjektív világunkból. Nem is tudatosítjuk, hogy így gondolkodunk akkor is, amikor megítélünk egy adott helyzetet vagy személyt.

A gazember típusú ember a gazembersége optikáján keresztül szemlél mindent, az üzletember típus mindenben csak a hasznot, a „megéri / nem éri meg” logikát követi, a széplelkűek és erkölcsösek pedig ebből a szemszögből alkotnak véleményt.

Miért „nem nyugszik” Orbán Viktor, miért kell neki mindig ellenszegülni és ellent mondani az EU-nak, az egyes nyugati országok politikusainak?

Miért „hoz bajt” mindig a magyarokra ezzel a viselkedésével? – teszik fel sokan hangosan, vagy csak magukban a kérdést.

Bizonyára volt már mindenki olyan helyzetben, ahol kiderült, hogy a társaság értékrendje és az abból fakadó cselekedetei diametrálisan eltértek a saját a miénktől. Ilyenkor elkezd bennünk dolgozni a belső énünk…mit tegyünk?

1. hallgassunk és csendben ússzunk az árral
2. vállaljuk be a társaság viselkedését és legyünk mi is olyanok, mint ők
3. mondjuk el őszintén a véleményünket még akkor is, ha ez kiközösítéssel jár

Ilyenkor lamentál az ember…megéri-e felvállalni a konfliktus, „partigyilkos” lenni vagy hagyni a fenébe az egészet és alkalmazkodni.

Amíg ezen lamentálunk, addig látjuk, hogy a buli kezd elfajulni, mert újabb hívatlan emberek jönnek be az utcáról, mert nyitva az ajtó és a nagy ivászat közben már mindenkinek mindegy, hogy mi zajlik körülötte, végül is mi történhet, maximum új barátokra lel mindenki.

Aztán amikor ebben a nagy kavalkádban és zajban valaki nyílt lánggal rohangál a házban, egy másik a szekrényekben turkál, a harmadik meg erőszakkal bevonszol egy lányt a mosdóba…nos akkor már nem mindegy, hogy passzív elkövetője leszünk egy tragédia felé hajló házibulinak, vagy idejében, kellően hangosan szólunk, hogy ennek nem lesz jó vége, skacok!

Hagyhatnánk elfajulni a bulit, de mi tudjuk, - mert kellően józanok vagyunk, - hogy ebből nagy baj lehet. El is mehetnénk a buliból, magára hagyva az ismerőseinket, barátainkat, akikkel évek óta jó viszonyt ápolunk, de úgy érezzük, hogy az nem lenne tisztességes viselkedés.

Ezért hát bevállaljuk a „partigyilkos” szerepét és próbáljuk megmenteni a házat és lakóit.

Ezt teszi Orbán Viktor is, próbálja megmenteni a hazát és a nemzetet.

Józanul látja, hogy a teljes delíriumban leledző Nyugat-Európa már nem képes kontrollálni a vele történő dolgokat, mert „kellően” belőtte magát a neoliberális droggal, kitárta az ajtót mindenféle vagabundoknak, akik megbecstelenítik az életet, mert semmibe veszik a még maradék európai erkölcsöket is.

Ezért nem nyugszik Orbán Viktor, ugyanis ő tudatában van annak, hogy ha Nyugat-Európában elfajulnak a dolgok (jelen állás szerint el fognak fajulni), akkor az nekünk sem mindegy itt a Kárpát-medencében, mert kihatással lesz a mi életünkre is.

Mondhatná azt is, hogy ha nektek így jó, akkor süljetek meg a saját zsírotokban, de nem ezt mondja, hanem azt, hogy álljanak le ezzel a nihilista politikával a nyugati társai, barátai (igen, barátai), mert a vesztükbe rohannak.

A záró mondat eufemisztikusan fog hangzani:

Európa nem itt tartana, ha Orbán Viktor vezetné az EU-t!