ZSÍR

35 éve nyerte vissza önállóságát Magyarország 2026. jún. 30.

A naptár 1991. június 30-át mutatta. Egy dátum, amely Magyarországon a szovjet csapatok kivonásának hivatalos lezárását és a teljes állami önállóság visszanyerését jelezte. Harmincöt év távlatából, innen, a Duna északi partjáról nézve ez a nap nemcsak a szomszédos anyaország ünnepe, hanem a mi közös, közép-európai rendszerváltó eufóriánk egyik legszebb záróakkordja is.

Bár az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy már június 19-én elhagyta Magyarország földjét, a két állam közötti egyezmény értelmében a kivonulás jogi és technikai értelemben 1991. június 30-án vált véglegessé. Ezzel a nappal zárult le a második világháború óta tartó, negyvenhét éves katonai megszállás.

Nekünk, felvidéki magyaroknak ismerős volt ez a megkönnyebbülés. Alig néhány nappal korábban, 1991. június 21-én hagyta el Csehszlovákia területét az utolsó szovjet katonavonat, véget vetve az 1968-as prágai tavaszt eltipró, „ideiglenesnek” hazudott huszonhárom éves megszállásnak.

Magyarországon június utolsó szombatját a Magyar Szabadság Napjaként ünneplik, a fővárosban pedig a hagyományos Budapesti Búcsú keretében fesztiválokkal, koncertekkel és kulturális programokkal emlékeznek a szuverenitás visszaszerzésére.

Ez az ünnep azonban a trianoni határokon túlra is sugárzik. Számunkra, felvidéki magyarok számára Magyarország szabadsága mindig is a saját biztonságunk, kulturális és nemzeti megmaradásunk záloga volt. Az anyaország önállósodása új alapokra helyezte a határokon átívelő nemzeti összetartozást is, megnyitva a kapukat a szabadabb kapcsolattartás, a közös kulturális és szellemi tér újjáépítése előtt.

Harmincöt év történelmi léptékkel mérve is komoly idő. Fel nőttünk mi, egy generáció Somorjától Királyhelmecig, amelynek a laktanyák vörös csillagai, a megszállás szürkesége és a határzárak már csak a történelemkönyvek lapjairól vagy a szülők, nagyszülők elbeszéléseiből ismerősek.

Június 30. arra figyelmeztet minket itt, a Felvidéken is, hogy a szabadság és a függetlenség nem magától értetődő adottság. Olyan érték, amelyet a történelem viharaiban elszántsággal és hittel vívtak ki elődeink – és amelyet nekünk, a jelen kor emberének is óvnunk és becsülnünk kell.