CINK

A 89-es forradalmi nemzedék mindennapi csalódásai 2023. szept. 2.

Nem, nem adnánk azt az álmot, amelyet álmodtunk a liberális szabadságról, a befogadó társadalomról, az emberi jogainkról, a „virágozzék minden virág” életérzést sem adnánk semmiért!

Nem adnánk, mert az ebben való hitünk tartott minket életben, amikor reggel a szocialista realizmusba ébredve, az aszfaltfoltos járdán botorkálva megvettük a szürke reggeleken a kommunista Új Szót, hogy a koszos vonatban zötykölődve elolvassuk a hátsó oldalakon a sporthíreket, és a saját lelki békénk megőrzése érdekében nem akartuk látni az első oldalak husáki baromságait, amit például Szilvássy József elvtárs tett elénk nap mint nap.

De amilyen mazochista hülyék voltunk, mégiscsak beleolvastunk és nem tudtuk, hogy sírjunk vagy röhögjünk az egészen. Szörnyülködtünk, hogy mégis mit gondolnak ezek rólunk, hiszen ezer módon szívtuk már magunkba az információkat Budapestről, a Szabad Európa rádióból, vagy éppen a bizalmas ismerőstől és tudtuk, hogy hamarosan: Товарищи конец!

Aztán fegyverek és rózsák nélkül, a novemberi esőben megtörtént (ahogy énekelte később Axl Rose), aminek meg kellett történnie, a rendszer bukott és mi boldogan öleltük egymást a tereken.

Családot alapítottunk az új világunkba, ciklámen színű zakót meg fehér zoknit húztunk, aranyszínű névjegykártyát nyomtattunk és vállalkoztunk, ahogy tudtunk a nagy naiv szabadságunkban. Aztán megküzdöttünk a jogainkért Komáromban, majd elhittük, hogy az EU meg a NATO a földi mennyország, ahova, ha eljutunk, már csak homárt eszünk, szőlőszemeket csipegetünk és minden olyan sterilen tiszta és rendezett lesz majd körülöttünk, mint Bécsben volt.

Mi voltunk a világon a legjobbak, ebből semmi nem maradt! - ahogy énekelte megboldogult Tunyó.

Most itt állunk visszeres lábainkkal a színes „zámková dlazsbán”, 24 évvel idősebben és bölcsebben, de már nem veszünk Új Szót, pedig a Pátriában még mindig Szilvássy József liberális értelmiségi megmondóember okít bennünket demokráciáról, de már Pátriát sem hallgatunk, mert most sem akarunk ártani a lelki békénknek.

Ja, vonatra már nem ülünk, mert megszüntették a járatokat. Kiírták nagy nehezen magyarul is az állomások neveit, majd bezárták azokat. A liberálisok. Vagy az átvedlett kommunisták, vagy azok gyerekei? Már azt sem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy basszák meg! Igen-igen, ennyi maradt nekünk, hogy ilyen csúnyán beszélhetünk dühünkben. Ennyi a mi szabadságunk ebben a nagy liberális szabadságban.

Mindent szabad, ami nem tilos, csókolom, megszakadhatok?! – ahogy énekelte D. Nagy Lajos.

Már nem is nagyon titkoljuk, hogy a 89 előtt imádott Amerikát már utáljuk, mint ahogy utáljuk a Nyugat összes baromságát, és oda jutottunk, hogy körbenézünk óvatosan (mint anno, 89 előtt), hogy kimondhatjuk-e, amit gondolunk. 

Viszont leginkább saját magunk előtt szégyelljük, hogy ide jutottunk. Ugyanis kiderült, hogy a megálmodott liberális szabadság eszméjéből mára már a kommunizmus hullaszaga árad, és magunk is megrettenünk attól, hogy csendben a Nyugat vereségét kívánjuk Putyinék ellen, de nem úgy…szóval magunk se tudjuk, hogy hogyan, de nem bánnánk, ha helyettünk is elkenné ezeknek a nyálas, fellengzős nyugati uraknak a száját valaki. 

Helyettünk is megtenné, mert mi ahhoz gyengék és gyávák vagyunk, meg egyre frusztráltabbak meg csalódottak, mert kiderült, hogy nincs is Mikulás…

Persze azért bízunk abban, hogy úgy nyer Putyin, hogy nem jön egészen ide, meg, hogy nyugodtan elrepülhetünk ezek után is olcsó fapadossal Milánóba vagy Londonba, mert azért a jót már megszoktuk.

A sörhasunkat már nem fogyasztjuk le, az esti zsibbasztó műsort végigszenvedjük, egykedvűen nézzük a politikai kampányplakátok arcait és már nem akarunk semmit. De, akarunk: még egy sört és csöndet. 

Jó kis zombik lettünk, ezek ügyesebben csinálták velünk, mint a komcsik. Vagyis, valójában ezek is komcsik, vagy a komcsik gyerekei…de ezt már mondtam ugye? 

Ah, jöhet még egy sör, akkor gyorsabban elalszok, és ha alszok, akkor legalább nem tudom, hogy mi van a világomban…

Nekünk így is jó… - ahogy énekli Zorán.

(Megjegyzés: na ezt masszív réteget rázd fel Szövetség, ha parlamenti párt akarsz lenni!)

Fotó: Tomki Nemec