CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A bárányok a réten hallgatnak 2022. aug. 12.

A „Zunióban” mindenki a maga szintjén teszi a dolgát. A románok például esőért imádkoztatnak az ortodox pópákkal. Ha nem esik, ők lesznek a hibásak, ha esik, akkor a román kormány dicsősége. Valahogy így van ez az oroszokra kivetett szankciókkal is. Ha nem működnek, az oroszok a hibásak, mert nem hagyják magukat tönkretenni, ha működnek...jaj...olyan nincs. 

Szlovákia már nem áll ennyire jól. Itt a bárányok a héten is hallgattak, füves legelőkről álmodtak. A „Zalianc íja” egyik vezetőjének (mennyi is van belőlük?) például sikerült egyetértenie azzal a Korčok elvtárssal is, aki még saját magával sem ért egyet néha. Kell neki a sikerélmény. Kifogásolja, hogy a magyar kormány nem jól osztja a saját pénzét az iskolatámogatások kapcsán. 

Mi mondjunk, jobban szeretnénk, ha ez a vita a szlovák adófizetők, értsd benne minket is, pénzének osztogatásáról folyna irányunkban. 

Ez azonban olyan zavaros, mint a Sajó Tornaljánál. Kérelmek és igények találkozása tilos, sekély a víz, és nem jó az íz.  Közben vidéken panaszkodnak a volt hidas párttagok, hogy a felső vezetés a párttársaikat olyan kinyilatkozásokra készteti helyi szinteken, hogy mondják ki, elítélik Putyint és az orosz agressziót, és nem támogatják Orbán Viktor politikáját. Erre van most szüksége a pártnak. 

Ha ettől nem megy fel a „preferencija”, akkor semmitől. 

Maximum a vérnyomás. 

Ezzel csak az a baj, hogy már a volt hidasok is sugárban hánynak ettől a kreténségtől, és küldik melegebb helyre a sok hájjal megkent liberális vezetőiket, akik közül egy-kettő vagy legalábbis egy „Songokuként” a kici kínai vendéglőssel szemben jobban megállta a helyét, mint politikusként mostanság. Nem tudjuk, mit akar a Híd egykori főnöke a felvidéki magyar iskolásoknak szánt pénzekkel, amit a magyar állam nagylelkűen ad, de ha lehet, akkor ossza a sajátját úgy, ahogyan akarja. A magyar kormányt meg hagyja békén. 

Persze a „Zalian szíjja” nem tartotta eléggé érintettnek magát ebben a témában sem, hiszen ő csak élvezője, és nem szenvedője a támogatásoknak. De hallgatott a Szövetség nevű alakulat akkor is, amikor életbe lépett az ukrán nyelvtörvény. Még egy „enyjebejnyére” sem tellett. 

Jóvanazúgy. Jóvilágvan! Ugye, Ildikó? 

Mondjunk még valami! Majd csinálunk egy „jótakonysági” koncertet Komáromban, meg egy közös szelfit Ákossal, oszt jó van.

A nyár izgalmasan telt politikai szempontból. Van, aki a barackfán szedte a gyümölcsöt, vagy éppen meseországban kalandozott a vezetők közül, és van, aki a Krúbit hallgatta csápolással egybekötve Tompaszögön. De van, aki meg egyedüli jelöltként sem jutott egyről a kettőre. Talán ha senki nem indult volna ellene, még van esélye valahová bejutni. Mózesként a „zígéret fődjére”. Talán ha egy helyi tűzoltó szervezetbe, önkéntes tömlőgurítgatására jelentkezne. 

Fátylat rá, itt a megoldás! A párt régészeti szakköre összefogott, és kiásta Ipolyvisknél az első kőbaltát, kőgazdástul. Lesz mivel fát aprítani a télen, jobb híján. Politizálás helyett ez is megteszi. Most már csak imádkoznunk kell, hogy az aranyhalat is kifogja a Garamból a halászegyesülete a pártnak. 

Akkor nem lesz „garambol”, mint ahogyan Érsek Árpád „mini”szter mondta volt.

De nagyobb baj, hogy megint itt vannak a kommunisták. Itt kopogtatnak az Európai Unó hivatalainak ajtaján, de nem ám kívülről, hanem belülről. Ha sikerülne bezárni őket, gyorsan át lehetne keresztelni a hivatalt zárt osztállyá. Nem tudjuk, hogy van-e marxista szabadegyetem az EU intézmények továbbképzési listáján, azonban minden jel arra utal, hogy a köztulajdon és a más pénzéből való osztogatás és fosztogatás mára a elérte a legfelsőbb szintű vezetőket is. Nem mást akar ugyanis az EU bevezetni, mint a kollektivizálást, amit mi már a nagyszüleink történeteiből ugyan ismertünk, de azt hittük, hogy a régi kommunistákkal együtt, ezek az eszmék is kihaltak. Nincs olyan szerencsénk, mert a legfelsőbb félrevetés most azt tervezi, hogy mindent a közösbe rakunk, hogy egyenlőek legyünk, mint a leninizmus-marxizmus és az idiotizmus idején. 

Még meg sem száradt a tinta az Ursula nevű félvezető sajtótájékoztatóján, ahol bejelentette az egységes 15%-os gázspórolási tervét az EU-nak, Szlovákia barna ciklonja, Veronka Remišová máris támogatásáról biztosította a javaslatot. 

A nyála csorgott, hogy ő legyen az első. 

Szlovákia elsőszámú bábszínésznője szerette volna magát láttatni. Ez körülbelül annyira sikerült neki, mint amikor a bolha köhög. Az egykori köztársasági elnök, Andrej Kiška által alapított párt, az Emberekért, melyet a bábszínésznő vezet Soros bábjaként, s mely mára a béka segge alatt mérhető támogatással bír, mindenkit képvisel, kivéve azokat az embereket, melyek már nemcsak a pár(t)ját, de annak szellemiségét is ritkítja.

A szlovák politika állócsillagaként szellentésnyi magaslatokban politizáló Veronika szeretné még valószínűleg kiélvezni a kormányzás utolsó fényes sugarait, mert egy lehetséges kormányváltás esetén soha többé nem kerül még a parlament közelébe sem. A szlovák kormányváltás meg ezerrel dübörög, mint a bolgár rozsdás fegyverek az ukrán fronton. 

A szivárványos politikai elit, most írja ki magát újabb 10 évre a Tátra alatti politikatörténetből. 

Nem baj, majd ha visszajön az irányt mutató Alköpőne, mindenkinek jobb lesz. Ukrajna, hogy biztosítja barátságát támogatóival szemben, a múlt héten elzárta a véres orosz kőolajat szállító Barátságtalan kőolajvezetéket, mellyel egy csapásra kiütötte Közép-Európa, Szlovákia, Csehország és Magyarország energiaellátását. Persze a magyarok ezt is megoldották a többiek helyett is, cserébe a Jourová nevű senkiházi Soros csicska-ügynök kezdeményezte Magyarország kizárását az EU döntéshozatalából. Folyik tehát a szellentési verseny Európában, míg a pálya csúszós nem lesz teljesen. Ez volt a főpróba, az előadás azonban még várat magára, mert Zelenszkij hangolja a szerszámát a végső zongoraversenyre, ahol egyedüli versenyzőként is csak a második helyen végezhet, mert a végső, győztes szimfónia hangjait, az amerikai, szellemekkel harcoló, kretén Dzsó bácsi üti le a cél előtt.

nyitókép: 24.hu