Nem elég ott lenni a rendezvényen, azt meg is kell mutatni. Nem elég beszélgetni az emberekkel, arról is kell egy fénykép. Nem elég felújítani az utat, kell az átadó. Nem elég megfőzni a gulyást, kell a bogrács mellett készült közös fotó. Nem elég indulni a választáson, azt is be kell jelenteni .
Becsukom a szemem tankolás közben, nem merem nézni mennyibe kerül egy liter üzemanyag, csak magamban számolgatok, hogy mennyi litert engedhet meg magamnak. A kijelzőn 1,909 euró világít. Azon gondolkodom, hogy ezt a pénzt mi minden másra kellett volna még beosztani.
„Maďari za Dunaj!” – ezt fújták rá a rimaszombati temető huszáremlékművére. 2026-ban. Egy olyan városban, ahol magyarok és szlovákok évszázadok óta élnek egymás mellett. Tényleg még mindig itt tartunk?
A brutális hőség után jönnek a pusztító viharok.
A pozsonyi pártpolitika helyett a helyi teljesítmény dönt majd az őszi önkormányzati választásokon. Robert Fico szerint a függetlenek fognak tarolni, de a felvidéki magyar közösség több száz polgármesterünkkel és képviselőnkkel már rég bizonyítottuk, hogy a vidék ereje a saját lábán áll.
Bár az erővonalak átrendeződése látványos, a számok mögöttes tartalmát a politikai realitások talaján, higgadtan érdemes vizsgálni.
Egymás torkának ugrott a Smer és a PS a stúdióban.
Amit ugyanis az ellenzék Pozsonytól az Adriáig művel, az a hamisítatlan Matovič-iskola legalja. Šimečkáék horvátországi villa-mutogatása és a Demokraták aranykádas haknija nem politika, hanem cirkusz és a választók lenézése.
