AMMARHA!

Elakadt a 21. szankciós csomag 2026. júl. 14.

Ismét megrekedtek a tárgyalások Brüsszelben az Oroszország elleni újabb szankciókról. Bár az ilyen uniós vitákból a szlovák kormányzat előszeretettel kovácsol hazai politikai tőkét, magát a szuverenitás utolsó bástyájának beállítva, a valóság most sokkal prózaibb: Pozsonynak egyszerűen nem fűződik érdeke a vétóhoz. 

A külügyi államtitkár nyilatkozata jól mutatja azt a pragmatikus, kétkulacsos politikát, amelyet a Fico-kabinet képvisel az ukrajnai háború és az uniós szankciók kapcsán. Miközben a kormányzati kommunikáció folyamatosan bírálja a brüsszeli szankciós politikát, a színfalak mögött nagyon is reálpolitikai egyezkedés folyik.

A 21. csomagot nem azért nem fogadták el a Külügyek Tanácsának hétfői ülésén, mert Szlovákia blokkolta volna; Pozsony azért hallgat, mert a javaslat jelenlegi formájában egyszerűen nem érinti azokat a területeket, például a még megmaradt olaj- és gázimportot, amelyek valóban fájnak a szlovák gazdaságnak. 

A sokat hangoztatott szigorú nemzeti ellenőrző mechanizmus a gyakorlatban leginkább azt jelenti, hogy a kormány addig nem gördít akadályt a közös uniós döntések elé, amíg a saját beszállítói és vállalatai mentességet kapnak.

Hasonló kettősség figyelhető meg a katonai és gazdasági segítségnyújtás terén is. Bár a fegyverszállítások állami leállítását a kormányzat előszeretettel tálalja hősies békepárti álláspontként, a háttérben a humanitárius köntösbe bújtatott, nagyon is jövedelmező projektek zavartalanul futnak. Az államtitkár által említett 100 millió eurós uniós támogatás, amelyet a szlovák–ukrán áramhálózat összekapcsolására kaptak, nem puszta felebaráti szeretetből hasznosul: Szlovákia komoly profitot realizál az Ukrajnába irányuló, tisztán kereskedelmi alapú áramexportból. 

Emellett a hangzatos békepárti retorika ellenére a szlovák magánkézben lévő védelmi ipari cégek továbbra is üzleti alapon szállítanak hadianyagot Kijevnek.

A kétoldalú kapcsolatok elmélyítését ráadásul a kijevi politikai átrendeződés is kényelmesen lassítja. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök legutóbbi kormányzati tisztogatásai és Julija Szviridenko miniszterelnök-helyettes tervezett áthelyezése tökéletes ürügyet szolgáltatnak Pozsonynak arra, hogy elhalasszák a Lvivbe tervezett szlovák–ukrán közös kormányülést. 

Ezzel a kényes, kétoldalú gazdasági és tranzitviták rendezése is későbbre tolódik. 

Pozsony tehát továbbra is a jól ismert kötéltáncot járja: a hazai választóknak a Brüsszellel dacoló, kemény szuverenista szerepét játssza, miközben a gyakorlatban csendben igazodik az uniós fősodorhoz, és igyekszik maximalizálni a szomszédban zajló konfliktusból kinyerhető gazdasági hasznot.