CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Kampányaszfalt, kampánygulyás, Facebook-láz 2026. aug. 28.

Sorra jelentik be indulásukat a jelöltek a Facebookon. Van, aki a megyei listán próbál szerencsét, más az önkormányzati képviselő-testületbe készül, megint más a polgármesteri székért száll harcba.

Ezekben az időkben gyorsabban újulnak az utak, sűrűsödnek a falunapok, rotyog a gulyás, és a közösségi média algoritmusa gondoskodik róla, hogy egyetlen nagy bejelentésről se maradjunk le.

Lassan itt a választási szezon. Nem kell hozzá naptár, elég megnyitni a Facebookot. Egymás után bukkannak fel a jól ismert és kevésbé ismert arcok, és sorra érkeznek a bejelentések arról, hogy ki milyen tisztségért vállalja a megmérettetést. Egyikük a megyei listán indul, másikuk az önkormányzati képviselő-testületbe készül, harmadikuk pedig a polgármesteri széket célozza meg. A bejelentéshez természetesen jár a gondosan kiválasztott fénykép, néhány ünnepélyes mondat megírása a Chatgpt segítségével a közösség szolgálatáról, a település jövőjéről és arról, hogy most aztán tényleg együtt lehet továbbmenni. Hogy merre, az majd kiderül, de az irány legalább szépen hangzik.

A Facebook ebben csak teszi a dolgát. Az algoritmusnak nincs véleménye ki a jó jelölt, ki kevésbé jó, ki dolgozott reálisan az elmúlt években, és ki az, aki most fedezte fel magában valahol mélyen, hirtelen a közéleti szerepvállalás iránti olthatatlan vágyat.

Ő csak azt látja, hogy megnéztünk egy bejelentést, ezért mutat még egyet. Aztán még egyet. Majd egy másikat is. Mire az ember eljutna a macskás videókig, már pontosan tudja, ki indul polgármesternek a szomszéd faluban, ki lett képviselőjelölt a harmadik településen, és ki vállalta a megyei listát. A Facebook választási üzemmódba kapcsolt, és innentől nincs menekvés.

A kampány azonban nemcsak a képernyőn érezhető. Valahogy ilyenkor a települések is elkezdenek látványosan megmozdulni. Az utak például mintha különösen érzékenyek lennének a választási ciklus végére. Évekig ott tátonghat a kátyú, lehet kerülgetni, szidni, fényképezni, de aztán egyszer csak megjelenik a munkagép, jön az aszfalt, dübörög a henger, és a község lakója hirtelen úgy érzi, hogy mégiscsak működik ez a világ. A friss aszfaltnak választási illata is van. 

És ha már kampány, akkor természetesen falunap is kell. A falunap pedig ilyenkor különösen fontos intézmény. Békeidőben kulturális program, közösségi esemény, egy kis zene, egy kis mulatság. Kampányidőben azonban kiváló alkalom arra, hogy a jelölt találkozzon a választókkal, kezet rázzon, mosolyogjon, elbeszélgessen, és lehetőleg valaki készítsen róla egy jó fényképet. 

A bográcsban közben rotyog a kampánygulyás. Ha a jelölt még a gulyást is megkeveri, az már szinte maga a nép közé vegyülés. A fotó természetesen megy is fel a Facebookra, mert ha már ott voltunk, abból poszt is kell, máskülönben meg sem történt a dolog.

Így lesz a következő hetekben mindenből egy kicsi kampány. A megújuló útból, a falunapból, a gulyásból, a találkozásból, a kézfogásból és természetesen a Facebookból is. A jelöltek egyre gyakrabban lesznek jelen, a választópolgárok pedig egyre gyakrabban találkoznak majd ugyanazokkal az arcokkal. Egyik nap bejelentkezés a piacról, másik nap találkozó a helyiekkel, harmadik nap egy frissen átadott útszakasz, negyedik nap pedig egy közös fotó a falunapon. Mindenhez jár egy rövid üzenet arról, hogy mennyire fontos a közösség, mennyire fontos a jövő, és mennyire fontos, hogy együtt csináljuk.

Közben persze minden jelölt igyekszik megtalálni azt az egy mondatot, amellyel megkülönböztetheti magát a többiektől. Ez nem könnyű feladat, hiszen a közéleti szókészlet véges, a „közösség”, a „fejlődés”, a „biztonság”, az „összefogás” és a „jövő” pedig már annyiszor szerepelt választási bejelentésekben, hogy lassan külön Facebook-csoportot lehetne létrehozni nekik. De azért mindenki próbálkozik. Valaki a változást ígéri, más a folytatást, harmadik a tapasztalatot, negyedik pedig egyszerűen csak azt, hogy ő majd „ott lesz az emberek mellett”. Ez utóbbi különösen fontos, mert kampányidőszakban valóban feltűnően sokan vannak ott az emberek mellett.

A választó pedig kapkodhatja a fejét. Ki indul? Ki kinek a jelöltje? Ki marad a régi csapatnál? Ki váltott oldalt? Ki lett független? Ki lett hirtelen mégis pártos? Ki indul a polgármesteri székért, és ki az, aki csak egy képviselői helyet céloz meg? A közösségi média mindent elénk tol, csak éppen a válaszokat nem mindig. De hát azokat majd megtaláljuk a következő posztban.

És ha nem, majd jön egy újabb.

Mert a kampány mai formájában már nem egyszerűen jelenlétet jelent, hanem folyamatos láthatóságot. Nem elég ott lenni a rendezvényen, azt meg is kell mutatni. Nem elég beszélgetni az emberekkel, arról is kell egy fénykép. Nem elég felújítani az utat, kell az átadó. Nem elég megfőzni a gulyást, kell a bogrács mellett készült közös fotó. Nem elég indulni a választáson, azt is be kell jelenteni – lehetőleg ünnepélyesen, megfelelő háttérrel és olyan szöveggel, amelyben legalább háromszor szerepel a közösség szó.

Persze igazságtalan lenne azt mondani, hogy minden útépítés, minden falunap vagy minden jelölti bejelentés kizárólag a kampány miatt történik. Nyilván nem. Az utaknak akkor is meg kell újulniuk, a falunapokat akkor is meg kell tartani, a településeken pedig akkor is szükség van olyan emberekre, akik vállalják a közéleti munkát. Csak az időzítésnek van néha különös érzéke. Mintha a választási naptár és az útjavítási terv időnként meglepően jól megértené egymást.

De hát ilyen a kampány. Ilyenkor minden egy kicsit hangosabb, színesebb és látványosabb. A jelöltek közelebb kerülnek az emberekhez, az utak simábbak lesznek, a falunapokon pedig több a politikus, mint máskor. A Facebook pedig mindezt szépen sorba rendezi nekünk, hogy véletlenül se maradjunk le arról, ki mit gondol a település jövőjéről.

Aztán egyszer csak eljön a választás napja, és megszűnik a Facebook mindenhatósága. Ott már nem számít, hány lájkot kapott a bejelentés, hányan osztották meg a fotót a gulyás mellől, és hányan kommentelték, hogy „Hajrá!”. Ott egyetlen dolog számít: hány ember gondolta úgy, hogy a jelöltre bízza a település következő éveit.

Addig viszont még van idő. Jönnek a további bejelentések, újabb nevek kerülnek elő, lesz még néhány ünnepélyes fotó, néhány kézfogás, néhány átadó, és bizonyára akad még jó pár köbméter aszfalt is. A bográcsok alatt lobog a tűz, a Facebook-algoritmus dolgozik, a jelöltek pedig sorra jelentik be, hogy készen állnak a megmérettetésre.

A kampány tehát megérkezett. Már nemcsak látni lehet, hanem szagolni is: friss aszfalt, bográcsgulyás és egy kis választási izgalom van a levegőben. A Facebook pedig majd gondoskodik róla, hogy ezt mindenki megtudja.