LIBERNYÁKULUM

A „betiltott” Pride – újra provokálni jön a balliberális valóságshow 2025. jún. 27.

Megint eljött az évnek az a szomorúan ismerős napja, amikor a liberális elit a nemzeti ünnepeinket lenézve, a keresztény értékeket megtiporva és a gyerekek jogait sárba taposva ünnepli saját „büszkeségét” – vagyis a genderlobbi szivárványos kivezénylését Budapest utcáira. 

Az idei Budapest Pride ráadásul még egy fokkal cinikusabb: úgy hirdetik meg, hogy közben tudják, törvénysértő. A szervezők, élükön Karácsony Gergellyel, nyíltan fittyet hánynak a hatályos jogszabályokra, majd amikor a rendőrség és a Kúria nemet mond, ők hirtelen „önkormányzati rendezvénynek” álcázzák az egészet. Ismerős tempó? A jogállamot emlegetik, de csak addig, amíg az nem az ő akaratukkal szembemegy.

Csatatér lesz Budapest, írják páran az interneten, mintha valami dicső szabadságharc készülne. Valójában semmi más nem történik, mint hogy egy jól szervezett politikai provokáció készül – a háttérben Soros-szervezetekkel, külföldi támogatással, és persze a megszokott brüsszeli háttérzajjal. 

A baloldal régóta próbálja politikai eszközzé silányítani a „Pride” nevű rendezvényt. Már nem az LMBTQ-közösség elfogadásáról szól (bár kétséges, hogy valaha is erről szólt volna), hanem az Orbán-kormány elleni nyílt szembenállásról. Ez nem véletlen. A szervezők egy része ugyanaz, mint a korábbi kormányellenes tüntetéseken, és a média is ugyanaz a jól ismert kör: 444, Telex, HVG, Népszava, és a többiek.

A cél? Egyszerű: képileg és politikailag konfrontációt kiprovokálni. Aztán jöhetnek a nemzetközi címoldalak: „Magyar rendőrök verik a békés melegeket.” Már látjuk előre, ahogy a CNN-en megjelenik az első videó, ahogy valamelyik „aktivista” – lehetőleg transzszínekbe öltözve – fetreng a földön, miközben egy előre megrendelt külföldi operatőr épp „véletlenül” a helyszínen tartózkodik.

Orbán Viktor világosan beszélt: Magyarország civilizált ország, nem fogja „elagyabugyálni” azokat, akik megszegik a jogszabályokat, de a törvénysértésnek jogi következményei lesznek. Ez a hozzáállás egyszerre emberi, bölcs és előrelátó. Miközben Brüsszel nyomást gyakorol, és Ursula von der Leyen épp azt felejti el, hogy nem a Pride a jogállam fokmérője, addig a magyar kormány higgadtan és felelősen jár el.

Érdemes megfigyelni, hogy még Magyar Péter is hátralépett ettől a témától. Nem véletlenül: ő is tudja, hogy a magyar emberek túlnyomó többsége nem kér az öncélú szexuális provokációból. A „tömegek” mozgósítása, amiről a magukat független-objektív médiának hazudó újság álmodik, messze van a valóságtól. A magyarok zöme nem azonosul ezzel a radikális nyugati agymosással. Aki meg mégis, az már rég elhagyta az országot. 

Ez a Pride valójában nem a szexuális kisebbségekről szól, hanem arról a kérdésről, hogy ki irányítja Budapestet, és hosszabb távon Magyarországot.

A szombati napra tehát egy dolog világos: a törvény az törvény – legyen szó szivárványos zászlóról, vagy vörös csillagról. Ha van jogállam, akkor annak az a lényege, hogy mindenkire egyformán vonatkozik.

A szombati Pride nem a szeretetről és elfogadásról szól, hanem a hatalomról, pénzről, és arról, hogy Brüsszel parancsára hogyan lehet megroppantani egy független, szuverén országot.