MAGYAR KÁRTYA
A felvidéki magyar ember tragédiája
2024. jan. 11.
Túl vagyunk jópár hosszú telefonbeszélgetésen az elmúlt napokból és azt kell mondanunk: siralomház.
Olyan mélységekben leledzik a felvidéki magyar politikai és társadalmi közélet, hogy ahhoz képest a Marianna-árok csak egy sekély tócsa.
Általunk nagyra becsült barátaink vallottak színt és jelentették ki, hogy nincs erejük már tovább asszisztálni ehhez a tragikomédiához, ami itt politizálás címszó alatt zajlik.
Már senki nem csodálkozik, hogy majd' nyolcvanezer felvidéki bárd bizony dalolva ment Ficora szavazni tavaly szeptemberben, és azon sem fog, ha idén március végén inkább a melegebb Pellegrinit fogja választani, mint a kihűlt Forrót.
Madách földjén a szó bennszakad, hang fennakad az emberben, ha öt tökös, országos magyar politikust kellene felsorolni, viszont töpörödött törpök tucatjait lehetne említeni, akiknek semmi nem számít, csak a saját pozíciójuk, hogy ettől érezzék óriásoknak magukat.
Illúzió made by Felvidék.
A szlovákiai magyar politikában hosszú évek óta nincsenek szakmai bizottságok, nincs olyan szakmai tevékenység, amely támasza lenne annak a politikai garnitúrának, amelynek feladata lenne az országos politikánk méltó képviselete.
Üdítő kivétel volt évekkel ezelőtt a Farkas Iván által levezényelt Baross Terv kidolgozása, vagy az Őry Péter által, a civil szférába „kimentett” pártpolitikai szakmai munka az önkormányzatiság területén –
mára mindkettő szakpolitikus önkéntes száműzetésbe vonult, tették ezt bizonyára okkal.
Itt már évek óta csak mesterséges ízfokozókkal és színezékkel feljavított látványpolitizálás folyik, és előre elnézést kérünk a hülye szóviccért: ez nem több, mint egy Fornetti Krisztián.
Ugyanezt a ”hagyományt” kívánja a pártban folytatni Timur és csapata (ez egy orosz örs, ha valaki nem tudná),
azaz, semmi szakmai munka, ellenben csak marketing.
Nos, ez így nem fog menni urak és a női kvóta. Az emberek nem hülyék, látják, hogy ami befolyik a pártba az államkasszából, az rögtön kifolyik a zsebekbe. Szimpla haszonélvezet.
Sokkszerű lesz a tavasz, amikor majd a magyar nem szavaz.
Viszont lesz benne valami sorsszerű, amikor majd ezeket az elszáradt levélpolitikusokat elfújja a friss tavaszi szél.
Ez lesz majd a sors B-terve.
Amúgy ez, ami itt folyik évek óta a Felvidéken, az nettó nemzetárulás, amiért anno Párizsban a kommün kötelet adott…de itt ilyen veszély nem fenyeget.
Itt mi vígan megyünk tönkre. Na, ez a felvidéki magyar ember igazi tragédiája!
Ecce homo!
Utóirat:
Mivel valahogy mégiscsak lennie kell a dolgoknak majd tovább, kommentbe kérjük azok neveit, akik felemelhetik a zászlót és joggal vihetnék azt tovább.