ZSÍR

A gyöngyhajú lány értő Fülekre talált… 2024. szept. 6.

Méltó lezárása volt vasárnap este a füleki Várlak fesztiválnak a Gyöngyhajú lány musical, amelyre színültig megtelt a várudvar nézőtere. Erre talán az egyetlen büfé személyzete sem számított, akik emberfeletti munkával oltották a közönség szomját az előadás előtt.

Az utolsó sorokban a szervezőgárda keménymagja pihent megérdemelten a babzsákjaikon és hallani lehetett, ahogy esnek le a nagy kövek a szívekről, hogy az időjárás végig kegyes volt a rendezőkhöz és a fesztiválozókhoz, ami nagyon fontos egy ilyen esemény sikere és hangulata végett.

Le a kalappal Dávid és csapata előtt, remek munkát végeztetek, köszönjük!

Na de vissza a vasárnap esti zenés darabhoz.

Kezdem a végén: 

grandiózus előadás volt. 

Művészek és közönség olyan szintű egymásra találása, amely szívet melengető és lelket felemelő érzés volt minden jelenlévő számára.

Van egy bizonyos varázsa annak, amikor kialszanak a fények és a sötétben a szürke ötven árnyalata vetül a várakozó közönségre, és lopva felfedezzük egymást a szomszéd sorokban, barátok, ismerősök.

Aztán megkezdődött a varázslat.

Ahogy a közönség a lócákon szorongva végig dalolászta az Omega slágereit a színpadi énekesekkel, az egy kivételes hangulatot adott a vasárnap estének.

Bár a radar esőfelhőt mutatott a város fölé, épp annyi esőcsepp hullott alá az égből, amennyire azt lehetett mondani, hogy ezek bizony az Omega elhunyt zenészeinek és rajongóinak a könnycsepp-üzenetei a mennyből nekünk, az élőknek.

A darab története egyszerre kedves és felemelő, egészen azzal a katarzissal, amikor a legvégén kiderül, hogy a gyöngyhajú, lázadó és a felnőtt életet vállalni, élni akaró lányt az egész történet alatt egy olyan angyalfiú kíséri és vigyázza, aki tulajdonképpen a szülei „beavatkozása” által meg nem született bátyja…

Sokakkal beszéltem másnap a benyomásairól, és szinte mindenki egybehangzóan állította, hogy a darab cselekménye alatt tudatosult benne, hogy az amúgy, eddig könnyednek hitt dalszövegeknek milyen súlyos és fontos mondanivalójuk van. Mindezt talán azért nem vettük észre, mert az Omega-show látványa és zenéje elvonta a figyelmünket a szövegértelmezéstől. Mindenesetre dramaturgiailag zseniálisan lettek egy cselekményfüzérre felfűzve az örökzöld slágerek.

A közönség háromszoros állótapssal jutalmazta a remek előadást, amelyben a táncosokat és a koreográfiát külön ki kell emelni a művészi kreativitás végett.

Amikor lassan elindultunk a kijárat felé, a technikusok sátra mellett elhaladva elismerő szavakkal köszöntünk el az ismerős arcoktól, köszönve nekik is a többnapos munkájukat, hiszen nélkülük sem a művészek, sem a közönség nem élvezhette volna a Várlak mindegyik programját. Profi meló volt!

Embert próbáló munka tartani egy fesztivál népszerűségét és látogatottságát egy olyan régióban, ahol az itt élők az országos átlagkereset alatti béreket kapják a határtalan Nógrád és Gömör mindkét jelenlegi országában.

De mi, palócok így is tudunk együtt szórakozni és mulatni és még azt is elviseljük, ha a várudvar színpada előtt egy hatalmas (védett??) körtefa áll.

Kész csoda, hogy szombaton Majka nem mászta meg...