CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A háborúk karácsonya 2023. dec. 21.

Karácsony eljövetelével minden lélek vágyik a meghittségre, a szeretet szavára. Lövészárokban fagyoskodva, könnyes szemmel hazagondolva, a halál angyalának szárnysuhogását hallgatva – pár évtizede, és most is magyarok ezreinek karácsonya telik így.

Karácsony napja a szeretet ünnepe, amikor próbáljuk egymást megbecsüléssel, kedvességgel körülvenni és keressük, hogyan tudjuk kimutatni szeretetünket egymás iránt, ezért nehezen találhatunk ellentétesebb fogalompárt, mint háború és karácsony, illetve mindaz, amit e két szó jelent. Száz évvel ezelőtt katonák milliói ültek ezekben a napokban az első világháború lövészárkaiban megtörten, magukba fordultan az otthoniakra gondolva, míg családjuk a hátországban tett ugyanígy.

„Mire lehullnak a falevelek, már otthon lesznek” – 1914 nyarán így búcsúztatták el a frontra induló német katonákat. Mindenki arra számított, hogy a háború rövid idő alatt véget ér. Így aztán a katonákat meglepetésként érte, hogy a karácsonyt a fronton kellett tölteniük.

A világháború, vagyis ahogy akkor mondták, a Nagy Háború kezdeti szakaszában még minden hadviselő fél arra számított, hogy a harcok rövid időn belül véget érnek, s a katonák néhány hónapon belül hazatérhetnek. Tévedtek, a bakák még karácsonykor is a lövészárkokban voltak, s itt ünnepelték a kereszténység egyik legfontosabb ünnepét.

A történelem ismétli önmagát, mondja a jól ismert közhely. A második nagy világégéskor, néhány évtizeddel ezelőtt magyarok ezreinek telt fájdalommal, könnyes szemmel a szemében karácsony szent napja.

Nem volt csillogó fája sem gazdagnak, sem szegénynek, és a pesti utcák fényes kirakatait sem bámulták vágyakozó gyermekszemek. 1944 karácsonyán a vér és vas irgalmatlan ereje elsodor mindent, ami a régi karácsonyokon különbséget tett magyar és magyar között.

Testközelből érzékelve a keleti szomszédunkban dúló proxiháborút, aminek a nemzettestvéreink a túszai, joggal félhetünk, hogy a történelem újfent megismétli önmagát.

Ne törődjünk bele a háborúkba!

A mai emberek, akik mindig sietnek, meg tudnak állni, hogy imádkozzanak. Meg-megállnak, mert ősi szükségét érzik, hogy Istennel beszélgessenek, és Istennek mindazt elmondják, amit nem képesek elmondani az embereknek, még a legmeghittebb barátoknak sem. Mert tudják, hogy Isten mégiscsak a legközelebbi és legbensőbb barátja minden embernek.

A béke lehetséges, jó akarat szükséges hozzá. Ne törődjünk bele a háborúkba! És ne feledjük, hogy a háború mindig, mindig, mindig vereség. Álljunk meg a nagy rohanásban, és mondjunk el egy imát a békéért.

A béke lehetséges!