LESZ, LESZ, LESZ

A határmódosítás említése realitás vagy lázálom? 2024. febr. 15.

Mindig jókat mosolygok azon, amikor beszélgetések, viták során szóba kerül egy esetleges határrevízió - mondjuk Szlovákia és Magyarország között -, és jön a feltartott ujj, miszerint ez már örökre így marad és az ilyen témát jobb jegelni.

Nos, csak halkan kérdezem, ki emlékszik még Csehszlovákiára? Igen-igen, Trianon rózsájára, amelyik 1992 végén végérvényesen a porba hullt, tárgyalásos alapon, egy csepp vér nélkül, és amiért maximum pár könnycseppet morzsolt el egy jelentéktelen kisebbség.

Vagy ott van az NDK, NSZK története, ahol egy új állam jött létre, igaz, egyesüléssel, de határmódosítással.

Jugoszlávia azért nem jó példa, mert ott sok esetben rengeteg vér folyt az egyes háborúkban, bár ott is több esetben békés tárgyalásokkal sikerült megoldani pár határmódosítást.

Ezek csak apró európai példák az elmúlt évtizedekből, és ha jól belegondolunk, tulajdonképpen 1989 óta, Európában minden nemzet elérte, illetve megkapta a maga jussát, 

kivéve a magyar nemzet.

Mindenki úgy és ott módosított határt, ahogy és ahol csak akart, kivéve a magyar nemzetet és Magyarországot.

Felmerül a kérdés, hogy talán csak nem azért, mert túl gyengék és gyávák voltunk ahhoz, hogy éljünk a jogainkkal itt a Felvidéken is?

Én még emlékszem egy 1992-es Új Szó szalagcímre, amely Csehszlovákia szétesése esetén a felvidéki magyarság kollektív önrendelkezési jogait említi, mindezt az akkori MKDM műhelyéből!

Azokban az időkben terjed egy oral history, miszerint Antall József magához hívatta a szlovákiai magyar elit jeles képviselőit és feltette a kérdést, hogy lenne-e igény egy határrevíziós budapesti politikára a részükről. A jelenlévő többtucat résztvevőből, ketten jelezték, hogy igen.

Ha az akkori résztvevők közül valamelyik „régi motoros” olvassa ezt a cikket és van érdemi információja erről a találkozóról, tisztelettel megköszönnénk a jelentkezését.

Egy szónak is száz a vége, ha a történelem, a sors és a Jóisten engedi a vér nélküli határmódosítás lehetőségét az elszakított magyar területek ügyében, akkor azt ki kell használni, mint ahogy azt kihasználták szlovák testvéreink is a cseheknél, és lett országuk…

Az, hogy volna-e rá társadalmi igény minálunk, most ne firtassuk, de nagyon jól tudjuk, hogy a közösségünk mentálhigiénés állapota a béka segge alatt van, az önvédelmi reflexeink a nullához közel tendálnak. Nálunk maximum Peter Šrámekre mozdul meg nép, de nem a saját jövője érdekében.

Viszont legalább van tökös, határozott, víziókkal rendelkező politikai vezető garnitúránk, amelynek csodájára jár maga Orbán Viktor is.

Ja, nem.