MAGYAR KÁRTYA

A hosszútávú gyűlölet stratégiája 2025. nov. 27.

Az egyik helyen magyargyűlölet, a másik helyen Magyar gyűlölete.

A magyargyűlöletet, minden hatásával találkoztunk már az 1989-es fordulat óta (Cseh)Szlovákiában, melynek a felszentelt keresztapja Eduard Beneš. Az utóbbi években hajlamosak voltunk elhinni, hogy az irántunk táplált gyűlölet fokozatosan enyhült, sőt, szinte megszűnt, amiben nagy része volt/van Orbán Viktor szlovák-politikájának, amelynek a lényege a közös együttműködés mindazban, ami összeköt bennünket, azzal a (naiv?) hittel, hogy a múltbéli sérelmek tüze lassan kialszik.

Nos nem aludt még ki, lappang a parázs a hamu alatt és elég egy picit megpiszkálni, elemi erővel lángol fel a gyűlölet a kisebbségi érzéssel megáldott tót atyafiakban. Hiába, no, védik a lopott biciklit…

Van egy hangyányi esély arra, hogy a felnövekvő generációk már másként gondolkodnak, de „szerencsére” mindig akad pár jólélek az idősebb generációból, amelyik figyelmezteti a fiatalokat, hogy „pozor, lebo Maďari sú kurvy“.

Ahhoz, hogy évek óta békén hagyjanak minket, mi is tevékenyen hozzájárultunk, ugyanis azzal, hogy szinte minden erőnket elveszítettük a politikai csatározások folyamán és pályán kívülre kerültünk, kikerültünk a látószögükből. A súlytalan, semmitmondó politikai totyogásunkkal teljesen veszélytelenek lettünk, nem kellett tőlünk félni.

Most, hogy a Gubík-érában elhangzottak az első olyan mondatok, amelyeknek volt eleje és vége, és ezek között pedig volt tartalom is, sorra ütötték fel a fejeiket a szlovák politikusok. A PS meg gondolt egy nagyot, és előre megfontolt (de talán nem aljas) szándékkal bedobták a régi klasszikus témát. Lett is nagy ribillió, a gyűlölet újra fellobbant.

Mit mondjak, elég vacak érzés szembesülni a valósággal ebben az országban.

A hazánkban is szítja a gyűlöletet egy töpörödött törp. Ez a stratégiája – ne csak utáld, gyűlöld is! Ez a jelszava, de ravaszul és célirányosan mindezt leönti a szeretet hazug mázával. A pártja megalakulása óta minden nap csavar egyet a gyűlölet gombján. Azt gondolja, hogy még mindig fokozható, és fokozza.

Az, hogy egy nemzet, - ilyen-olyan oknál fogva. – utál egy másik nemzetet, valahol érthető (amúgy nem), de amikor valaki a saját népét uszítja a saját, - más értékrendet képviselő, - népe ellen, na attól nincs lejjebb. Ilyet a kommunisták csináltak. „Sikeres” projekt volt sok helyen, mert máig kihatással van a posztkommunista országok társadalmaiban.

Ez a fajta Magyar-gyűlölet már most mérhetetlen károkat okozott Magyarországon.

Mindig is volt a társadalomban egy réteg, amelyet csak a gyűlölet éltetett minden ellen, de ez a méregzsák mesteri módon növeli ezt a masszát, amelyik önjáró módon olyan, mint a mesebeli kisgömböc, mindent és mindenkit felfal az útjában. remélhetőleg úgy is végzi majd, mint a mesében.

Mi, a határokon túl voltunk már olyan élethelyzetben, hogy a szlovák, román, szerb, ukrán tevékenyen gyűlölt bennünket, miközben az anyaországnak hitt kis hazánkban idegenként tekintettek ránk – kettős elnyomásban éltünk a 90-es években.

A hátunk közepére se kívánjuk újra ezt az állapotot. Milyen meglepő, de ez ellen mi is tehetünk, többféle módon is. Itt úgy, hogy erősítjük a saját politikai képviseletünket, otthon meg úgy, hogy a titokban felvett állampolgárságunk által élünk választópolgári jogunkkal. Erősödnünk kell – ennyi a titok, akkor tehetünk a gyűlölet ellen.