MAGYAR KÁRTYA

A keserű ízű "ízes bukta" 2024. márc. 25.

Lehetne olcsó poénokat fabrikálni a helyzet kapcsán meg kérkedni azzal, hogy bezzeg én előre megmondtam, hogy ez lesz. De ez - ebben a helyzetben - kegyeletsértő, és felesleges is lenne. Egyébként igen. Én próbáltam figyelmeztetni a rizikókra, jó előre, de senki nem hallgatott rám.

És félreértés ne essék, de a szombati kudarc nemcsak Forró Krisztián kudarca. A miénk is!

Igaz, a balhét neki kell elvinnie, de felelősek vagyunk érte mindnyájan. De leginkább azok, akik úgymond adták alá a lovat.

Hiszen a tapasztalt, a politikában harcedzett, a történéseket, a folyamatokat, és legfőképp a várható következményeket átlátó, úgymond nagy öregek jóelőre tudhatták, hogy ennek a választásnak nem igazán lehet más kimenetele. Ezért a felelősség tetemes része az ő vállukra is hárul. Az egész elnökségre, személyenként külön-külön is, és testületileg is, hasonlóképpen az országos tanács tagjaira is.

Mert az hogy valakiben van ambíció és kellő bátorság, az még nem jelenti azt, hogy azt fűteni is kell. Hacsak nem az a cél, hogy az illetőt - alamuszi módon - meg akarják buktatni.

Lássuk be, az eredmények magukért beszélnek! És nemcsak a mi pártunk elnöke kapcsán, de hasonlóképpen semmisültek meg más pártelnökök is.

Elég csak Matovič nevét említeni, aki exkormányfőként döngölte saját magát a földbe, és ezáltal a pártját is eljelentéktelenítette. Kotlebáról talán nem is érdemes beszélni, de a séma ugyanaz. Igaz, neki ez már csak az utolsó szög volt a régen lezárt koporsóba.

És hát - ami a fenti két peldánál ezerszer fájóbb és fontosabb - sajnos ugyanez a helyzet velünk is, a mi pártunkkal, a Magyar Szövetséggel is.

Itt nemcsak az az ember szégyenült meg, aki a mellére rakta (rakatta) a céltáblát, hanem mindenki aki mögötte állt. Az egész közösség. Mi mindnyájan.

Azok is, akik szavaztunk rá, meg azok is, akik - a langyos és semmitmondó pártkommunikáció miatti kiabrándultságból vagy bosszúból - otthon maradtak.

Mi mindnyájan kárvallottjai vagyunk ennek a szerencsétlen elnökválasztásnak. Hiszen az egész közösségünk lett ezáltal teljességgel súlytalan és lettünk mi magyarok az atyafiak szemében (ismét) a megvetés, a lekezelő félmosolyok és a maró gúny tárgya!

A hangoztatott cél pedig, amit szeretett volna az elnök úr elérni, mégpedig hogy megerősítse a közösséget, növelje az önmagába vetett hitét, a lelki erejét, úgymond felvértezve az EP-választásokra, nos, az bizony nem sikerült. Nagyon nem.

Hiszen a közösségünk - a nagyjából harminc százalékos részvételi arány alapján ítélve - rosszabb kondícióban van, mint bármikor ezelőtt, és két hónap alatt ez a tetszhalotti állapot nem fog megváltozni! Sőt! Amint már látjuk, jönnek a belharcok, a felelősök keresése és a széthúzás, amely eddig is bőven tapasztalható volt a pártban, de a törésvonalak most még inkább kiszélesednek.

Hiszen el kell dönteni - és igencsak gyorsan -, hogy mi legyen a második fordulóban. Hogy ki mögé áll be a párt, hogy kit javasol a választóinak, hogy szavazatukkal támogassák.

Csak remélni merjük, hogy az elnökségben van annyi meggondoltság és józan ráció, hogy nem áll be Korčok mögé...

Annak ellenére, hogy olyan híreket hallani, hogy immár tárgyalásra invitálta Forrót a liberális-progresszív jelölt.

Ha ne adj' Isten beáll mögé a párt, akkor az felér egy halálos ítélettel.

Abból a helyzetből már nincs felállás, még akkor sem ha úgy gondoljuk, hogy a mi pártunk olyan, mint Rocky Balboa. Sőt még nála is szívósabb. Hát nem! Az akkora (mély)ütés lenne, amiből már nem lehet felállni!

Margóra: Látjuk, hogy a párt kommunikációja megintcsak félresiklott. Az őszinte szembenézés helyett újra megy a félresandítgatás, a hamis önáltatás.

A parlamenti kudarc után sikerként eladni a 4,38-at megmosolyogtató balgaság volt. Na de egy 2,9-et sikerként tálalni azzal, hogy a mi jelöltünk a dicséretes negyedik helyen végzett, az már nem balgaság. Az egyenesen őrültség! Hiszen egyedüli magyar jelöltként indult!!! Ezt ne felejtsük el! A Híd már gyakorlatilag nem létezik. Más magyar jelölt pedig nem volt.

Hisz emlékezzünk vissza amikor még kiélezett volt a két párt közötti verseny, akkor sikerült Bugárnak 3,1 százalékos eredményt elérnie. Mégis hogy megszégyenült...

Ezért sem igazán érthető, hogy az odaáti tótum faktumok (Potápi, Szijjártó) miért asszisztálnak ehhez? Hiszen ezzel a megtisztulást, az elkerülhetetlen "restartot" gátolják.

De valahol elfogadható ez a magatartás részükről, hiszen menteni próbálják a menthetőt a geopolitikailag kulcsfontosságú, júniusi EP-választás előtt.

A sorok közül pedig ki lehet olvasni, hogy ez csak amolyan mosoly diplomácia, és a mosoly ezúttal nem teljesen őszinte.