RIA-RIA

A kétnyelvűség melletti harc teljes homályba tűnése a Felvidéken 2025. júl. 10.

Mielőtt bárkiben felmerülne olyan gondolat, hogy itt most amolyan célirányos „cseszegetés” következik, az pontosan jól sejtette, ez következik!

Viszont nem előre megfontolt, aljas szándékkal, hanem amolyan látleletszerű elemzésen át történik majd mindez a következő gondolatfüzérben.

Egyszer, nagyon régen, amikor még Kovács Balázs, Orosz Örs, Gubík Laci, Samu Pista meg a többiek lelkes fiatalok voltak, - és én se voltam öreg, csak valamivel idősebb náluk, - intenzíven beszélgettünk a felvidéki dolgainkról és felvetettem egy olyan ötletet, hogy amolyan „humán terroristacsoportot” kellene létrehozni, amelyik nem robbant és rombol, hanem épít és alkotva helyzetet teremt, ezzel kényszerítve reakcióra az államot, illetve a „robinhúdos” (jó, legyen „rózsasándoros”) cselekedeteivel maga mellé állítja a közvéleményt.

Most nem állítom, hogy az én ötletem valósult meg a kétnyelvűségért folytatott kreatív kampányok során, de ha volt ráhatásom a srácok gondolatmenetére, akkor annak utólag csak örülni tudok.

Ki ne emlékezne a „Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom (KDSZ) civil kezdeményezés, amely 2011-ben indult útnak Szlovákiában. A mozgalom célja, hogy elősegítse a magyar nyelv egyenrangú használatát a dél-szlovákiai régiókban, ahol a magyar közösség jelentős számban él.” (idézet a Wikipédiáról)

Meg aztán sorra a többi félhivatalos és félillegális csoportokra, amelyek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a kétnyelvűség hiányára, azaz a magyar nyelv használatára a Felvidék magyarlakta régióiban.

Izgalmas volt figyelni a kreatív fiúk és lányok gyakori „bevetéseit”, amellyel követ dobtak a szlovák állóvízbe. Ment a matricázás, a magyar feliratok felfestése Pozsonytól Ágcsernyőig.

Nos, azóta a srácok felnőttek, nagyrészük tekintélyes pozíciót foglal el regionális és országos szinten a szlovákiai magyar politikában és a közélet egyéb területein, de valahogy alábbhagyott a lendületük ebben a témában.

Törvényszerű folyamat ez, hogy amikor az ember eléri a célját, akkor az eszközök, amelyeket használt az útja során, valahogy feledésbe merülnek, mint a vándor, aki azt a botot, amelyre támaszkodott a zarándokútja során, a sarokban felejti…

Pedig sokszor maga az út kellene, hogy legyen a cél! Ugye érthető ez a mondat?

Ha nem, akkor lefordítom. Nem a tervezett pozíció kellene, hogy legyen a cél, hanem épp az oda vezető út során eszközként használt feladatok, megtett cselekmények, és elért eredmények a fontosak, ez esetben a kétnyelvűség folyamatos tematizálása, még több eredmény elérése.

Ezért tehát tisztelettel, egy javaslattal élek itt a nyár közepén ebben a cikkben.

A Csemadok, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom, a Kerekasztal, a Szövetség a Közös Célokért, a Fúrum Intézet, a Magyar Szövetség, a Pro Civis és a többi országos és regionális szervezet, intézmény hozzon létre egy amolyan konzorciumot a magyar nyelv szóban és írásban való használatának ügyében Dél-Szlovákiában.

Összegezzék az eddigi tevékenységeiket e téren, elemezzék a jelenlegi állapotokat, határozzanak meg különböző távú feladatokat, szervezzék meg azok végrehajtását, keressenek anyagi forrásokat azok megvalósításához és tegyék a dolgukat.

Most már nem kell eltakart fejjel, munkaruhában táblát állítani az utak mentén, de azért a fent nevezett személyek által képviselt generáció beszervezhetné a mai tizen- és huszonéveseket az általuk hátrahagyott munkába, mert jó dolog a fesztiválozás, de a mai fiatalok mintha nem lennének eléggé aktívak a társadalmunk formálásában…

Ja, és nem ártana mindebbe belevonni a polgármestereket, helyi és megyei képviselőket is.

Magyar nyelvhasználat, magyar történelmi nevek óvása, magyar szimbólumok legális használata Szlovákiában – csak egy pár prioritás, amivel foglalkozni kellene.

Na, javaslatomat megtettem, nyáron lehet rajta gondolkodni, ősszel nekifogni!

Szívesen