CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A kisiskolák kivéreztetése, tőrdöfés a nemzet szívébe! 2026. febr. 6.

Bodon Géza tanító bácsi úgy oldotta meg az alsótagozatos, egytermű falusi kisiskolánkban a négy osztály tanítását, hogy amíg a kicsikkel foglalkozott, addig a harmadikosoknak és a negyedikeseknek fülhallgatókon keresztül tollbamondást diktált a szalagos magnóról.

Aztán a tornaóra már együtt volt a focipályán, ahol vígan kergettük a pöttyös labdákat, csak a friss tehénlepényeket kellett kerülgetnünk, mert Zatyko Józsi bácsi mindig a pályán keresztül terelte a legelőre a jéerdés bocikat.

Aztán velünk együtt izgult a vörös bársonyfüggöny mögött, amikor fellépni készültünk a kultúrházunk ócska színpadán, aztán finoman kilökött minket a rivaldafénybe és mi ott álltunk az egész világunk, azaz a falu népe előtt, akik zsúfolásig megtöltötték a nagytermet, nagykabátokban.

Aztán a gyerekeink valami hasonlót élhettek meg, de már csak óvodás korukban, amikor Ági, Janette meg Tünde óvónénik szívük minden szeretetével és tudásuk minden erejével formálták a gyerekinket, akik voltak nyuszik, törpék, virágok, Petőfik, Istvánok és Koppányok, mikor mit kívánt a magyar nemzet a falusi ünnepeken.

Aztán a gyerekek elmentek a városba, az ovi is megszűnt és megszűntek a falusi ünnepek is a picik gálaműsoraival. A közösség csendesebb lett, amolyan csendes halál folyamat kezdődött el a magyarság köreiben.

Tudatosítsa mindenki: Áldás egy magyar óvoda, egy kisiskola falun!

Ahol szervezik a magyar életet a gyerekek által.

Ahol lelkes tanító nénik mindent megtesznek azért, hogy az iskola ne csak egy oktatási intézmény legyen, hanem a gyerekek második otthona, ahová szívesen megy a barátaival játszva tanulni.

Ahol felborítják az órarendet, ha leesik a hó, mert sokkal fontosabb a közös hóember építése, a madarak etetése a szánkózás a töltésen, mint a kis szorzótábla. Azt majd bepótolják, ha elolvad a hó.

Ahol tavasszal zöldséget meg virágokat ültetnek az ágyásokba, hogy közösen gondozzák és élvezzék a termés leszüretelését, ha annak eljön az ideje. Addig meg türelemre, fegyelemre, rendre tanítják a gyereket a termesztés által.

Ahol, ha végigsétálnak a falun, mindenkinek kórusban köszönnek, mert mindenkit ismernek és ez így van jól.

Ahol az egész falu egy nagy tanterem és játszótér egyszerre, mert tanulva lehet szórakozni és szórakozva tanulni. 

Ettől jobb hely nincs a gyermeknek, mint a falusi kisiskola!

Én „értem” az államot, hogy takarékoskodni kell, mert elment a pénz az ukrán fegyverekre, hogy azokkal gyermekeket (is) lehessen megölni, de ha egy állam elveszi a lehetőséget a kisiskoláktól a további létezésükre, akkor az az állam a saját rügyeit töri le, amelyből virágok, majd termés fakad.

Tudjuk milyenek a városi nagy iskolák. Személytelenebbek, sokkal kevesebb lehetőséggel a kiteljesedésre, hiszen a városban nincs füves udvar, nincs domboldal, nincs kispatak, nincsenek szembejövő ismerős nénik, mert nem is lehet kimenni az utcára, csak a műfüves, zárt sportpályán lehet alkalmi dühöngőt „játszani” a bezártság miatt „megvadult” gyerekeknek.

De ez már nem játék, ez csak amolyan felnőttes gőzkieresztés, amit a stresszes környezet kíván.

Mindent meg kell tenni a falusi, kisvárosi kisiskolák megmaradásáért, mert ott formálódik az egészséges és erős magyar jövőnk!