A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
324803023 497193059223780 8579077188461066603 n

A kopasz oszt(ana) 2023. jan. 10.

A politika a második legősibb szakma a világon, és tevékenységét tekintve igen közel áll az elsőhöz. Ezt az igazságot a politikusok naponta megerősítik, attól a perctől fogva, hogy ebből valóban szakma lett. Nem csodálkozunk már azon sem, amikor egyesek képesek egy napon belül megcáfolni azt, amit mondtak, majd ugyanazt a visszájára fordítani, ha kell. Lehetnének példaképeink is, mert ilyenek is vannak, ritkán, mint a fehér holló, de legalább azoktól ne vegyük el ezt a dicsőséget.

Persze, a szlovák politika porondján bohóckodó, magyarul is beszélő politikusok sem kivételek, bármennyire is szégyelljük ezt, bár szégyellje inkább mindenki önmagát maga helyett. Azt hittük, hogy az októberi együttes helyhatósági és megyei választások után kissé megtisztul, világosabbá, szűkebbé, olvashatóbbá válik a felvidéki magyar politikai paletta, hiszen a pénzen vett közvélemény-kutatási adatok után, melyek még nagyobb preferenciát mértek a Simon Zsolt (meg)vezette Magyar Fórumnak (ma sem értjük, hogy mitől, vagy kitől is magyar ez a fórum?), mint a Szövetségnek, akkora pofára esés volt az öntelt kopasznak, hogy a kocsmai vizelőfal adta a másikat.

Azt hittük, hogy egy ilyen kudarc, melyet akár megsemmisítőnek, de mindenképpen kijózanítónak is lehet nevezni, végre jó irányba tereli a művileg fenntartott pártot és vezetőjét – az asztaltársaságnyi tagságával egyetemben, – vagyis az univerzum sötét lyukába, de sajnos nem így lett.

Az okos ember a más kárán tanul, a hülye meg a sajátján sem.

Bár a fizikából tudjuk, hogy a fejben és a világegyetemben jelen lévő sötétség rokoni viszonyban van egymással, és ezért oltotta ki egymást a két sötétség a fekete lyukba való zuhanás után, és így lett belőle talán megvilágosodás, de felismerés végképp.

Úgy látszik, még maradt az összespórolt pénzecskékből a miniszteri időszakából az ínségesebb évekre, ami talán még egy választási időszakra a felszínen tudja tartani a rothadó falevelet a vízen. Míg maradt, de hogy ez mire, vagy kinek a megtévesztésére lesz elég, csak találgatni lehet, mert hiába szaladgál, mint a vakegér, hogy többnek látszódjon, mint amennyi, a vidéki ,,Hókuszpókunk” nem lett több mára, mint a Farm VIP sorozat villás embere, a reggeli trágyázásnál.

Mostanság már a Szövetség felé is kacsingatna, és talán a 151. helyre még be is férne, de már csak elvből sem, ha van ilyen, lehet ez az elvtelen, egyedül a nevéből adódó zsarolási potenciálját kihasználó, senkit meghagyni a politikában, még írmagnak sem. Mert most kissé szerényen, meghúzódva, megalázkodva, visszasunnyogna a saját magának hasznot termelő politikai légtérbe, de később, a hatalom közelében, már nem csak sunnyogna, de osztana is, mégpedig azt, amit munkával (sem társadalmi, sem politikai szinten) soha nem támasztott alá, egyetlen percre sem.

A jelöltjei, mint polgármesterjelöltek, mint képviselőjelöltek, mint megyeelnök jelöltek, mint megyei képviselőjelöltek megbuktak. Elbuktak.

Velük együtt a tagság nélküli pártjuk is és az eszméjük is, ami sose volt. 2020-ban a pártjával kötött szövetség hiba volt, semmi eredmény nélkül, a mostani együttműködés, ahogyan ő hirdeti magát és pártját, pedig egyenesen politikai zsákutca lenne.

Osztana még ugyan „dollárzsóti” a közösből, de már csak a kártyaasztalon teheti meg, maximum egy vidéki kocsmában, a meleg hegyen, ha még lesz valaki, aki leül vele ultizni.

Ott oszthatja az észt is, meg a lapot is két felesért, de ennyi, és nem több. Nemcsak hasonlít Gene Hackman-re, hanem az is, egy igazi ,,hekkman” hiszen már jó néhány pártot ,,meghekkelt”.

Azt tehetjük, ha jót szeretnénk a felvidéki magyarságnak, hogy felejtsük el gyorsan, mert ha nem figyelünk rá, egy idő után magától is elmúlik, mint a tavaszi pattanás.