MAGYAR KÁRTYA

A magyar kártya örök 2025. dec. 2.

A héten ismét bebizonyosodott: ebben a térségben ideológiától függetlenül bárki előveszi a magyar kártyát, ha éppen politikai érdekei úgy kívánják. A kormányoldal már múlt hétfőtől beindította a gépezetet, amikor a progresszív Michal Šimečkát igyekezett irredentának beállítani – közben pedig saját magából csinált hülyét. Lényegében Šimečka alól csak a fehér ló hiányzott, hogy teljes legyen a karikatúra. Nevetséges volt látni, hogyan próbálták egymást túllicitálva hungarista rémképpé maszkírozni őt.

Most azonban a liberális fősodor is felismerte: a „magyarozás” jó üzlet, és nem akarnak kimaradni a buliból. Teljes erővel estek neki a magyar–szlovák kapcsolatoknak; egyesek elkezdtek minden anyaországi-felvidéki magyar gesztust, minden találkozót, minden történelmi utalást valami sötét, démoni hátsó szándékkal magyarázni.

Nem értik a lényeget: az országnak van határa – a nemzetnek nincs

A szlovák elit – ahogy azt már megszokhattuk – képtelen megérteni a Kárpát-medence egyik alapvető igazságát: egy mesterségesen meghúzott államhatár nem szabdalhatja fel a nemzetet. Számukra a „nemzet” kevésbé ismert fogalom, számunkra azonban közösség, történelem, múlt és identitás.

Ezt pedig sem betiltani, sem eltörölni nem lehet, bármennyire is szeretnék. A vita ott csúszik félre, hogy a többségi társadalom szerint a magyarok kötelessége felejteni.

Magyarország nem ellenség

A valóság az, hogy a magyar–szlovák viszonyt nem Budapest veszélyezteti. Aki a magyar lépések mögött revizionizmust lát, az valójában saját félelmeit vetíti ki. Magyarország azt teszi, amit minden normális nemzetállam tesz: törődik a határon túli közösségeivel és megőrzi a kulturális kötődést.

Ez pedig sokaknak fáj. De miért lenne baj, ha egy nemzet a sajátjaiért áll ki? Talán azért, mert akadnak, akik a saját múltjuktól is rettegnek?

Nekünk nincs természetes szövetségesünk

A szlovák politika ismét bizonyította: nekünk ebben a térségben nincsenek természetes szövetségeseink. Még mindig mi vagyunk a háborús bűnös tényező, a nemzetbiztonsági kockázat.

A mostani kormánypárti kirohanások is ezt erősítik: amint alkalom adódik, politikai haszonszerzésből újraindul a magyarozás.

A képlet azonban egyszerű: a magyar nemzettől mindig a magyar nemzet várhatja a legtöbb megértést.

A magyar–szlovák kapcsolatok nem a nyilatkozatok, nem a médiaviharok, és nem is Fico vagy Šimečka aktuális cirkuszai szerint alakulnak, hanem azon a több évszázados valóságon alapulnak, amelyet sem elhallgatni, sem átírni nem lehet.