ZSÍR

A Magyar Szövetség kezébe vette a kezdeményezést 2025. dec. 9.

A Beneš-dekrétumokra hivatkozva ma is történnek utólagos vagyonelkobzási eljárások Szlovákiában. Nem tömegesen, nem látványosan, de épp elég ügyben ahhoz, hogy jogbiztonságot sértsenek, és olyan örökösöket érintsenek, akiknek többsége már nem is magyar. A Magyar Szövetség most olyan politikai lépést tett, amelyre még nem volt példa: szakmai alapon hívta tárgyalóasztalhoz a parlamenti pártokat, hogy egy korszerűtlen, visszaélésekre alkalmas gyakorlatot végre lezárjanak. Ez a fajta bátor, kezdeményező politizálás az, amire a felvidéki magyarságnak szüksége van.

A mai egyeztetés megmutatta, hogyan néz ki, amikor egy magyar párt valós érdekérvényesítést vállal. A Beneš-dekrétumokon alapuló utólagos vagyonelkobzások arról szólnak, hogy hogyan lehet egy nyolcvanéves jogi konstrukciót ma is felhasználni földelvételre. 

A Magyar Szövetség helyesen ismerte fel, ezt a gyakorlatot le kell zárni. És ehhez mindenkivel beszélni kell, aki hajlandó leülni az asztalhoz.

A Magyar Szövetség elnöke ahelyett, hogy kerülgetné a kényes témákat, egyenesen beléjük áll. Nem hátrál a sajtó kérdései elől, nem fél a kameráktól, nem csak beszél, hanem véleményt formál. Politikus, aki végre érti: az ügyek maguktól nem oldódnak meg, és a politika nem a hallgatásról, hanem a kezdeményezésről szól.

Ez a magatartás új minőség. Ez eddig kifejezetten hiányzott. Nem várunk a pozsonyi pártok jóindulatára. Nem igazodunk. Nem kérünk engedélyt másoktól, hanem mi magunk hívjuk tárgyalni a pártokat. 

A Magyar Szövetség most maga teremtette meg a politikai helyzetet, és minden parlamenti pártot meghívott, hogy a mai jogbiztonságot érintő problémára közösen találjanak megoldást. Ez jelzésértékű. A párt nem asszisztálni akar, hanem alakítani.

A hivatalos narratíva szerint „soha nem volt ilyen jó a magyar–szlovák viszony”. Csak azt nem teszik hozzá, hogy ez a történelmi barátság addig tart, amíg a feleknek nem kell kellemetlen kérdésekre válaszolniuk. Ha valóban ennyire mesés lenne ez a viszony, akkor legalább egyetlen kormánypárti képviselőnek, államtitkárnak vagy szakértőnek csak lett volna ideje ma délelőttre. De erre nem volt. Nem is akarták, hogy legyen. Ez az igazi üzenet: a kormány a Beneš-dekrétumok ügyét továbbra is szent tehénként kezeli, amelyhez politikai önvédelmi reflexből sem nyúl hozzá.

A kormány számára ez a probléma nem létezik. Nekik minden maradhat úgy, ahogy 1945-ben kitalálták. A magyar örökösök jogbiztonsága? A mai napig fennálló visszaélések lehetősége? Az, hogy egy uniós országban a háború utáni kollektív bűnösségre hivatkozva ma is el lehet venni földet? A kormány szemében ezek nem problémák. Csak nekünk azok. 

Két párt jelent meg a mai találkozón. Mindkettő ellenzéki. A Progresszív Szlovákia és a Slovensko mozgalom. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni, lehet velük politikailag egyetérteni vagy vitatkozni, de a tények makacs dolgok: ma csak ők mutattak nyitottságot egy olyan ügyben, amely jogállamisági kérdés, és egy uniós országban már régen nem lenne szabad vitatéma legyen. A kormány oldaláról zéró érdeklődés. Az ellenzék egy részéről legalább hajlandóság.

A mai kezdeményezés az első valódi jel, hogy a Magyar Szövetség képes saját napirendet kijelölni. Hogy nem bólogatni akar, hanem eredményeket szállítani. Hogy nem a múlt sérelmei, hanem a jelenlegi visszásságok felszámolása a cél.

Ez a fajta politizálás adhatja vissza a felvidéki magyarság tartását és súlyát.