ZSÍR

A megmaradás frontvonalán 2025. máj. 15.

Május 15. – A család nemzetközi napja. Azt az ősi, természetes és megtartó közösséget ünnepeljük, amely évezredeken keresztül biztosította az emberiség túlélését. Ma sajnos egyre inkább azt látjuk: a család fogalmát célkeresztbe vette a modern, önmagát haladónak nevező liberális ideológia. A támadások nemcsak szimbolikusak, hanem jogi, kulturális és társadalmi szinten is zajlanak.

A klasszikus család nem más, mint egy férfi és egy nő tartós, szereteten és felelősségvállaláson alapuló szövetsége, amely gyermekeket nevel. Ma már nemcsak hogy nem „trendi”, hanem egyenesen stigmatizált bizonyos körökben. 

A hagyományos értékrendet ma „elavultnak”, „kirekesztőnek”, sőt, „veszélyesnek” bélyegzik.

De mi jön a család helyére? Az „új normalitás” nem ismer apát, anyát, gyermeket, csupán egyéni identitásokat, ideiglenes kapcsolódásokat, fluid szerepeket, szülő egyet és szülő kettőt. 

Egyre gyakrabban halljuk, hogy „a család lehet bármi” – és itt lépnek színre a szexuális kisebbségek aktivista csoportjai, akik jogi és társadalmi elismerést követelnek mindenféle alternatív kapcsolatformának, sokszor a hagyományos család kárára.

Az, hogy saját kereteik közt élik életüket, ez természetes emberi szabadság. Ezzel nem lenne probléma addig, amíg nem azt várják el, hogy a társadalom egyenrangúnak ismerje el azokat a formációkat, amelyek sem biológiai, sem történelmi, sem erkölcsi alapon nem tekinthetők azonosnak az apából, anyából és gyerekekből álló családdal.

A cél: a család fogalmának relativizálása, kiüresítése, végül teljes felszámolása.

Demográfiai válságban: a valóság

Miközben a nyugat-európai társadalmak már rég túl vannak a demográfiai katasztrófa határán, mi is súlyos problémákkal küzdünk. Egyre kevesebb gyermek születik, egyre később alapítanak családot a fiatalok, és sokan egyáltalán nem vállalnak utódot. 

Ennek egyik oka a gazdasági bizonytalanság, a megélhetési nehézségek, a lakhatási gondok, a fiatalok külföldre vándorlása.

De a másik, legalább ilyen fontos tényező a kulturális rombolás. Amikor a társadalom azt sugallja, hogy a család „csak egy opció a sok közül”, nem csoda, hogy sokan nem vállalják be a felelősséget. 

Ha egy generáció azt tanulja meg, hogy az élet célja a személyes önmegvalósítás, az élj a mának felfogás nem pedig a másikért való felelősségvállalás, akkor nem lesz utánpótlás. Ez nem csak egyéni tragédia – ez nemzeti sorskérdés.

Nincs jövő család nélkül

A család nem konzervatív politikai találmány, nem vallási dogma, hanem a természet rendje. Az emberi társadalom alapegysége, amely nélkül nincs közösség, nincs nemzet, nincs jövő.

Akik a család ellen támadnak, azok nem modernizálnak, hanem rombolnak. Nem a jövőt építik, hanem a múltat tagadják meg, és ezzel a jövőt is veszélybe sodorják.

 kell mondani: a család szent. Nem relativizálható, nem cserélhető le, nem alakítható át ideológiai alapon. A társadalom legfontosabb pillérét nem lehet feláldozni a progresszió oltárán.

Ha valóban jobb jövőt akarunk, akkor nem a család fogalmát kell lebontani, hanem a családot kell erősíteni erkölcsileg, gazdaságilag, társadalmilag. Mert csak az ép családra épülhet ép ország, a mi esetünkben pedig a nemzet.