Az iskola megmaradása, a fiataljaink itthon tartása, a szociális segítségre szorulók sorsa és a Csemadok-közösségeink megtartása nem választási ciklusok kérdése – ez a mi mindennapi felelősségünk.
Heteken – vagy akár hónapokon – keresztül a nyilvános tér szinte minden szegletét kitöltötte az információ. Óriásplakátok, digitális hirdetések, lakossági fórumok, politikai viták és a közösségi média véget nem érő folyamaként áramlottak felénk az üzenetek.
Ma, október 2-án egy különleges és mélyen elgondolkodtató világnapot ünnepelünk. Pontosan 19 évvel ezelőtt, 2007-ben hirdette ki az ENSZ ezt a napot az Erőszakmentesség Világnapjává.
A Szlovák Köztársaság Elnöki Hivatalának tájékoztatása szerint az államfő New York-i programja a multilaterális diplomácia, a kétoldalú tárgyalások és a kulturális kapcsolatépítés köré épült.
Nem jött be a konszolidáció.
De lényegi előrelépés nem történt.
Szlovákiában 2025-ben alig több mint 42 ezer gyermek született, miközben a kilencvenes évek elején még évente 73 ezernél is több. Egy emberöltő alatt eltűnt évi harmincezer születés, szépen, csendben, statisztikai táblázatok soraiban.
Sok lóvé semmiért.
