A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Nonap

A nő marad… 2024. márc. 11.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!

Kedves férfi!

Reggel, a kimosott és még az este kivasalt ing vár téged, közben te a bekapcsolt kávéfőzőt bámulod révetegen, „félkómásan”, az alatt, a nő egyszerre sminkel, tízórait csomagol, kutyát ellátja és megrendeli estére a mozijegyet, amiről majd délután elfeledkezel, „ahogy kell”, mert az a két dolog, amit meg kellett volna jegyezned a nap folyamán, túl sok volt a számodra…de már szaladsz, mert elkésel, miközben a nő marad, mert ő zárja be a házat és bizonyosodik meg arról, hogy kikapcsoltad-e kávéfőzőt, mert gyakran felejted úgy…

Délben a nagymama lesz az, aki megmenti a helyzetet és elballag az iskolába, hogy elhozza a belázasodott fiadat a suliból és mézes-foghagymás csodaszerrel kezelje a kis beteget, a méregdrága és amúgy is méreg gyógyszerek helyett, majd lefekteti a láztól legyengült kicsi testet a dunyhás ágyba, ahol gyerekként te is feküdtél betegen, és még ma is érzed a tollas párna friss illatát. Hol volt akkor még allergia! Ha meggyógyultál, azonnal rohantál ki az utca végére a rétre focizni. Szaladtál, miközben anyád az út szélén maradt a vajas-lekváros kenyérrel, amit neked szánt, de már nem volt időd rá, mert szaladnod kellett…

Délután a kolléganőd segít ki a munkahelyeden, mert megint nem jegyezted meg az excelben azokat a sarokszámokat, amelyek nélkül képtelen lennél záros határidőben leadnod a munkánkat. Valahogy mindig úgy alakulnak a dolgok, hogy a kolléganők megjegyzik azokat a dolgokat, amelyeket neked kellett volna megjegyezni a munkaértekezleten, de éppen megint nem sikerült, mert még a hétvégi meccs kihagyott helyzetei, na meg a haverokkal való sörözés és ökörködés járt az eszedben, na de nem is lehet ennyi információt egy férfi agyában tárolni, jegyzed meg alibista módon, és ezzel le is zárod magadban a felületes munkamódszered alapos megindoklását és a hibáidból való felmentésedet. 

Aztán szaladsz haza, hogy időben indulhassatok a moziba, de a kolléganőd még marad, ő nézi meg, hogy biztosan elküldted-e az utolsó e-mailt is.

Kora este a nagylányotok vállalja be a kisöccse istápolását, amíg a moziban fogod a film szomorú jelenetén pityergő feleségünk kezét, pedig már annyira szürcsölnéd azt a kólát, mielőtt elolvad benne az összes jég…

Aztán hazafelé még beszaladtok együtt a marketbe, ahol sztoikus nyugalommal kikerülöd a reggeltől folyamatosan takarító és árút feltöltő asszonyokat, majd a fizetés előtt a helyi Kasszás Erzsi veszi észre helyetted, hogy a feleséged mennyire szeretne egy Kofila-csokit, mert percek óta azt nézi a sorban állás alatt, de nem szól, hátha te is észreveszed a testbeszédét, de te nem veszed észre, mert már a holnapesti kispályás focira koncentrálsz, és ugye a fontossági sorrend, az fontos,

és akkor neked felcsillan a szemed, hogy lesz egy ingyen csokid, a másik meg a „zasszonyé”, mert te mindig gondolsz rá is…

A kasszás és árufeltöltő nők maradnak késő estig, mert ez a dolguk, ez a sorsuk, miközben te szaladsz vissza a bevásárló kocsival, hogy visszakaphasd belőle az 50 centet, amit nem adsz oda a market falánál kuporgó hajléktalan nőnek, mert holnapra is kell az az 50 cent a kosárba. Így hát a koszos rongyokban kuporgó nő üres kézzel marad, te meg teli csomagtartóval szaladsz haza.

Késő este jól bevackolod magad a franciaágyatokban a saját territóriumodba, majd édes álomra hajtod a fejed, de a feleség, az anya még marad a már csak kicsit beteg kicsi fia ágya szélén, hogy meghallgassa, mi volta nagyinál egész délután, miközben te már álmodban a holnapi kispályás meccsen szaladsz el szélen, majd egy testcsellel behúzol középre és irdatlan nagy gólt rúgsz a haver kapus feje fölött a vinklibe!

Az aggódó nő, még sokáig marad a gyerekszobában, megvárja, amíg álomba szenderül az egyetlen kisfia, miközben te álmodban tovább futsz a pályán.

Mi férfiak, midig szaladunk, mert rendkívül fontosak vagyunk a világban, és észre sem vesszük, hogy a nő mindig marad, mint egy stabil kő, hogy rendet rakjon a mi szétfolyó világunkban.

A férfi szalad, de a nő marad.

Aztán ha egyszer csak elege lesz a nőnek mindabból a teherből, amit rá rakunk, akkor hozhat egy döntést, és olyankor kifordul a férfivilágunk a megszokott sarkaiból.

Ugyanis ha a nő úgy dönt, hogy (el)szalad, akkor mi maradunk bénán és bambán, lecövekelve, és nem értjük, hogy mi történt, hiszen mi annyit szaladtunk, hogy minden jó legyen.

Kedves férfi

Ha teheted, időnként állj meg és nézz a nő szemébe, hosszan és őszintén és valld be magadnak, hogy a folyamatos szaladásod nem több, mint menekülés…

Ott van a tengerkék szemeiben a válasz: ha nem szaladsz el folyton tőle, akkor a nő marad, veled.

Marad és a fejét a válladra hajtja, mert ez mindennél többet ér neki.

Ellenkező esetben…na de az már egy másik történet…

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!