ÍRIK A GÓL

A norvég fehér holló, avagy van még "régi idők focija"? 2026. febr. 20.

Itt van ez a norvég kicssapat, egy ötvenezres kisvárosban, nyolcezres stadionnal.

Pár éve még a másodosztályban bukdácsoltak, ma meg halomra verik a világválogatottakkal teletűzdelt gigászokat.

Már csak egy lépésre vannak a nyolcaddöntőtől, s mindezt (szinte) kizárólag norvég játékosokkal, csak a a kapus orosz, ami bizonyára véletlen...

Ráadásul mind fehér játékos, szóval a Netflix nem fog belőlük sorozatot készíteni, vagy ha mégis, akkor majd "kiszínezi" őket.

Bodö/Glimt a csapat becsületes neve.

Jogos a kérdés, hogy ha a magyarszabály öt hazai játékos pályára lépését írja elő az NB I-ben, akkor vajon miféle norvégszabály vezetett a Bodö/Glimt nagymértékben hazaiakra építő keretéhez? 

A norvég élvonalban nem a pályára lépők számára vonatkozik ajánlás, közvetlenül a keretfelépítést szabályozzák. Maximum kilenc olyan futballista lehet a keretben, aki az utánpótláséveit nem Norvégiában töltötte, ők viszont elméletileg mind a pályán lehetnének egyszerre.

A magyarszabályt, s különösen a fiatalok erősen ajánlott szerepeltetését amiatt is érte kritika, hogy nem csak a játéktudás határozza meg, ki játszik. A norvég modellben nincs meg ez a hátulütő, a Bodö/Glimt nem kényszerből szerepeltetett szinte teljesen norvég csapatot a tavalyi BL-döntős ellen. 

S ha a Bodö/Glimt csodája mellé vesszük a norvég válogatott makulátlan vb-selejtezős szereplését, világos, hogy valami jól működik az ottani labdarúgásban - írja a Bama.hu.

A lényeg tehát, hogy ez a rendszer egy üdítő kivétel a modern fociban, mert más országokban, (szabályok ide, szabályok oda) hemzsegnek a kéretlen külföldi zsoldosok a klubokban, úgy adják. veszik a játékosokat a piacon, mint anno Kunta Kintét és társait...

Az egész modern focit leuralta a játkosügynök-hálózat.

Az ügynökök profitéhsége diktál mindent, kergeti sokszor nehéz anyagi helyzetbe a legnagyobb csapatokat is.

Mi szurkolók nem szeretjük ezt a fajta bizniszfocit, de mivel nincs más lehetőségünk, megszoktuk. Azt is megszoktuk, hogy mire megtanuljuk egy-egy afrikai fiú nevét (sokszor megkülönböztetni sem tudjuk őket egymástól...) már tovább is viszik, vagy adják egy másik csapathoz.

Hol van ma már egy Nyilasi Tibor, Illés Béla, Pintér Sándor?! Hol van ma már a klubhűség, mint a legnagyobb erény!

Ráadásul a modern foci modern technikával ötvözve oda deformálja a játékot, hogy szinte mindenki csak a pontos passzok arányára figyel, mert abból mérik egy-egy játékos teljesítményét. Aztán a legbiztosabb pontos passz a visszajátszott alibipasszolgatás meg az idegőrlő labdatartás.

Egy szó, mint száz, most mindenki a Bodö/Glimt norvég srácainak szurkol, hogy minél tovább jussanak.

Mindig az a jó, ha a kiskanászból lesz a királyfi, mert a foci a felnőttek meséje...