LIBERNYÁKULUM

A pedofília mindig is jelen volt az életünkben, csak... 2026. febr. 6.

...csak valahogy nem vettünk róla tudomást, illetve nem tudatosítottuk annak veszélyeit és szörnyű következményeit.

Most, hogy ennek az ameriaki szörnynek a levelezéseit olvassa a fél világ és azon szörnyülködik, rá kell, hogy döbbenjünk

a mi életünkben is ott volt (ott van!) a mindennapi pedofília.

Ki ne emlékezne a cukros bácsira, akitől óvtal a szüleink. „Meg ne próbálj bemenni hozzá, akárhogy is csalogat!” – szólt az intelem és mi szót fogadtunk. Lehet, hogy közülünk valaki mégis bement hozzá, de a mai napig nem tudjuk, hogy mi történt vele ott, mert a mai napig őrzi a titkát, miközben kedélyesen kortyolja velünk a sört…

Röhögve mondta az osztálytársam anno, hogy „Az öreg edzőnk az meccs utáni közös zuhanyozásban részt vett velünk és mindig úgy öltözött fel, hogy a nyakkendőt már megkötötte, a kalapot a fejére tette, de a gatyája még mindig nem volt rajta és ott lógatta a farkát előttünk”. Vajon miért öltözött így az öreg?

Kislányok, - akik már nyugdíjas korba léptek, - a mai napig hordozzák magukban a traumákat, ahogy a tornatanár gyakran alájuk nyúlt, amikor „segíteni” akart nekik a szeren.

Ki emlékszik még a Bambini di Praga gyerekkórusra, amelynek vezetője több tucat kiskorú lányt molesztált a próbák és a külföldi fellépések során. A karnagyot 2009-ben elítélte a bíróság, de a kórus 2011-ben megszűnt, mert értelemszerűen már nem jelentkeztek új leánykák énekelni.

Ne menjünk el szemérmesen a papok mellett sem, sok egykori ministráns tudna (ha akarna) mesélni történetet, amikor az oltárnál az erkölcsről prédikáló atya a parókiára csábította „oktatásra” a falusi fiúkat. Ettől aberráltabb bűn nem is létezik!

Igen, a mindennapi pedofília itt van az életünkben ma is, csak szofisztikáltabb formában, hiszen az internet hatalmas lehetőségeket rejt a perverz állatok számára, mert a Facebookról, Instagramról gyűjtik be a gyermekfotókat, filmeket és azokat adják-veszik egymásnak, beteges hajlamaik kielégítés céljából.

Lehet, hogy azok a fotók a gyermekedről a strandon neked kedvesek, de ezek a rohadékok attól lesznek nedvesek…

Az a gyanús, aki nem gyanús, - mondta anno Virág elvtárs, persze nem vicces kedvemben írom ezt, hanem csak érzékeltetni akarom, hogy micsoda világban élünk, hiszen valójában nem is tudhatja az ember, hogy ki mindenki titkolhatja a környezetében, munkahelyén, rokonságában a beteges hajlamait.

Falun még biztonságosabb az élet, mert ott nehéz eltitkolni a kisebb stikliket is, ott mindenki tudja, hogy mit lopott (szajrét vagy szívet), ki a buzi (már elnézést a melegektől, de falun ez a „terminus technicus”), és a cukros bácsikat is hamarabb definiálja a kisközösség. De mindez még a klasszikus falusi közösségre vonatkozik, ahol egy nagy családként élnek együtt jóban-rosszban az emberek.

Most már csak egy kérdés maradt:

Ha pedofilt észlelünk, akkor megtesszük-e a kellő lépéseket?

Mert, ha nem, akkor néma cinkosai leszünk egy olyan rohadéknak, aki észveszejtő károkat, egy életre kiható lelki sérüléseket okozhat a gyerekeinknek.

Ne legyünk bűnrészesek, lépjük meg azt, amit meg kell lépnünk!

Fotó: Vatican News