CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A politika már a spájzban van 2026. márc. 20.

A politika ma már nem egy külön világ. Nem fent történik, hanem itt, közöttünk. Beköltözött a nappaliba, az ebédlőasztalhoz, a munkahelyre, de még az iskolapadokba is.

És nem azért, mert ennyire fontos lett. Hanem mert hagytuk, hogy mindent elfoglaljon. Ma már egy egyszerű beszélgetés is kockázat. Az ember mérlegel: mit mondhat, kinek mondhatja, hogyan mondja. Nem azért, mert udvarias akar lenni, hanem mert fél a következményektől. Egy rossz mondat, egy nem megfelelő vélemény, és már kész is az ítélet. Vita nélkül is besorolják az embert. Nem ütköznek érvek, hanem simán osztálytársak, falubeliek, kollégák záródnak ki egymás életéből. 

Ez nem egészséges állapot, és nem is normális.

Munkahelyeken feszültség van. Barátságok mennek tönkre. Családoknál kerülnek tiltólistára témák, mert különben robbanás lenne. Úgy érzem a politika sok helyen megbénítja a közösségeket, és ilyenkor a politika már nem szolgálja az embereket, hanem feléli őket. 

Az anyaországi közhangulat egyre rosszabb. Nem csak feszült, de túlfűtött. Mindenki ingerültebb, gyanakvóbb, türelmetlenebb. Mintha állandó készültségben élnének. És közben sokan elhiszik, hogy ez rendben van. Hogy ez a természetes, hogy a szomszédra egy kicsit ferdén kell nézni, mert az naivan elhitte az újbalos történetet.

A helyzet súlyát az mutatja meg igazán, hogy már nem tudunk különbséget tenni vélemény és ember között. Aki mást gondol a körülöttünk zajló történésekről, az nem csak simán „másképp látja”, hanem „rossz ember”, és kész. És ha rossz, akkor joggal jöhet a lenézés, a kigúnyolás, az elutasítás, a kiközösítés. 

A keresztény ember számára ez nem lehet opció.

Nem azért, mert kedvesnek kell lenni, mert ezt tanította a nagymama. Hanem mert az ember méltósága nem függ attól, hogyan szavaz. Aki ezt elfelejti, erkölcsi hibát vét. 

Nem kötelező átvenni a hangnemet, amit ránk öntenek. Nem kötelező minden provokációra reagálni. A gerjesztés csak addig működik, amíg van, aki továbbviszi.

És már túl sokan viszik tovább.

Egyet nem szabad elfelejteni: A választások után ugyanitt maradunk. Nem lesz új társadalom. Nem tűnnek el azok, akikkel most nem értünk egyet. Ugyanazokkal az emberekkel kell együtt élni, dolgozni, beszélni. Ugyanazokba a szemekbe kell belenézni.

Ha addigra mindent felégetünk, akkor teljesen mindegy az eredmény. Egy szétzilált, bizalmatlan közegben nincs valódi győzelem. Csak következmények vannak.

Lehet ezt másképp csinálni. Nem naivan, nem rózsaszín ködben, hanem józanul. Határokkal. Gerinccel. Úgy, hogy nem engedjük a politikát mindenhová be. Úgy, hogy nem engedjük, hogy mások mondják meg, kit kell gyűlölnünk.

Mert végső soron ez történik: nem csak véleményeket adunk fel, hanem önállóságunkat is, egy darabot önmagunkból.