LIBERNYÁKULUM

A PS árnyéka ráborul a Felvidékre, és lassan benyúl a magyar identitás szívébe 2025. nov. 22.

A Progresszív Szlovákia ügyesen dolgozik, tűpontosan rátalált arra a politikai résre, ahol a bizonytalan magyarul beszélő szavazók elérhetők. Módszerük profi, egyszerű, hatékony. Mosolygós, barátságos, emberközeli kommunikációval közelítenek, miközben a háttérben olyan politikai mintázatok rajzolódnak ki, amelyek már régóta veszélyt jelentenek közösségünkre. A kérdés nem az, hogy ők tudnak-e politizálni, ezt nem vonom kétségbe, a kérdés az, hogy mi észrevesszük-e időben, mire megy ki a játék.

A Progresszív Szlovákia térnyerése olyan, mint amikor a folyó csendben, észrevétlenül mossa alá a partot. Első pillantásra ártalmatlannak tűnik, még frissítőnek is, de aki nem figyel, annak egyetlen éjszaka alatt eltűnik a kertje. Most ugyanez történik a felvidéki magyarsággal: a PS mosolygós arc mögé rejtett politikai manőverei kúsznak be a közösségünkbe.

A PS nem csupán egy új programot kínáló párt a politikai piacon, ők a rendszer réseiben közlekedő, minden szabad térbe beszivárgó alakok. Tudják, mikor kell nyájasnak lenni, mikor kell magyarul posztolni, mikor és hogyan kell országot járni, és mikor kell kultúráról, együttélésről, sőt borászatokról beszélni, mert a déli ember füle most erre érzékeny. Ez a fajta mosoly mögötti szándék engem a báránybőrbe bújt farkas meséjére emlékeztet. 

Ódor L'udovít csapatban, prominens progresszív politikusokkal magyarul kampányol, magyar szavazatokra vadászik, ám amikor miniszterként magyar nyelven kérdezték, akkor a Ma7 újságírója elől úgy szaladt el, mintha villám csapott volna mögé.           Egy hónapja még Facebook-posztban Csehszlovákia megalakulásáról lelkendezett, akkor nem volt rest relativizálni a magyarok elleni történelmi atrocitásokat sem. Akkor nem volt neki fontos a magyar szó, akkor nem volt neki fontos a magyar kérdés. Most hirtelen mégis az lett.

A PS-ben vannak további nagy nevek, ott politizál Ivan Korčok is, akinek a magyarellenes kijelentései közismertek. Nehéz lenne olyan magyar embert találni, aki ne emlékezne valamelyik kijelentésére, amelyben a felvidéki magyarságot másodrendűnek titulálta. A PS őt mutogatta, mint a felelősségteljes államférfi prototípusát. Elképzeléseik szerint ilyen magyarbarát államférfiak formálják a mi jövőnket... 

Pedig van nekünk saját magyar pártunk, amelynek pártelnöke ért és beszél a mi nyelvünkön, nem csak grammatikailag, de kulturálisan, lélektanilag is. Rajta kívül minden más politikai udvarlás csak illúzió és szemfényvesztés. 

Tény, hogy a PS képes értelmes gazdasági meglátásokat tenni. A kenyér témákban akár még egyet is lehet érteni velük, és bizony sok felvetésük racionális. De kérem ne legyenek illúzióink, a szavazatainkra halásznak, a politikai vizeinkben vetik ki a hálót, miközben jól tudják, minden egyes magyar szavazat tőlünk, a már így is gyengélkedő közösségünktől csippent le egy újabb darabot. 

Ideológiailag teljesen mást képviselnek. A kultúretikai kérdésekben nincs közös nevező. A magzatgyilkosságként is emlegetett abortusz legitimációjával, a kemény drogok kiskapujának, a fű legalizálásának mantrázásával szembe mennek a keresztény értékrenddel, amelybe évszázadok óta kapaszkodik közösségünk. 

Külpolitikában is más szemüvegen keresztül nézik a világot. A háborúról, Európa jövőjéről, a nemzetek szerepéről vallott nézeteik távolabb vannak tőlünk, mint a Tátra a Hortobágytól. Szerintük minden kisebbséget egy kalap alá lehet söpörni, mintha a szexuális kisebbségek és az őshonos nemzeti közösségek történelmi útja, sorsa és szerepe ugyanaz lenne. Ez nem hogy tévedés, de egyenesen veszélyes hazugság. 

És most Šimečka és a csapata járja a Csallóközt, a Komáromi járás falvait, a magyar többségű városokat, sőt még Jókai szobrát is megkoszorúzta. Néhány liberális ujjong, mintha feltalálták volna a spanyolviaszt. Ha a magyar párt teszi ugyanezt, már kapja is a bélyeget a nyakába, hogy maradiak vagyunk, nacionalisták vagyunk, „elavultak” vagyunk.

A PS kommunikációja profi. Ezt nem lehet elvitatni. Csapatban járják az országot, kocsmáktól a csónakházig mindenhova bekopognak, polgármesterekkel, tanárokkal, vállalkozókkal fotózkodnak, és mindezt úgy csomagolják, hogy sugárzik belőle a dinamika és fiatalosság. Ez a fajta modern politikai marketing működik.

Ők most azt mondják, jó volt itt, visszajövünk. Én pedig egyre inkább attól tartok, hogy ezek tényleg visszajönnek, és ha a magyar közösség nem ébred fel időben, egyszer csak arra eszmél, hogy a saját házában is ők diktálnak.

Írásainkban már régóta javasoljuk a politikai szereplőknek, hogy igenis menni kell az emberek közé, fiatalos, emberközeli jelenlétet kell teremteni. A Progresszív Szlovákia ezt a receptet követi. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a magyar oldalon is van, aki érti ezt a feladatot. Gubík Laci pártelnök ezt a fajta közvetlenséget és hitelességet következetesen képviseli. Neki megvan hozzá a kvalitása, az energiája, és ami a legfontosabb, a közösség felé őszinte odaadása.

A döntés a miénk, vagy a saját sorsunkat irányítjuk, vagy hagyjuk, hogy mások írják át a jövőnket. De ne felejtsük, aki egyszer kitette a hálót a magyar szavazatokért, holnap már a magyar identitás mélyebb rétegeiben keres zsákmányt. A PS árnyéka pedig már itt van a küszöbünkön. 

Legyünk résen, ne engedjük be!