RIA-RIA

A szív és az ész harcol bennem 2024. márc. 19.

Keresztény értékrendű –  jobboldali, konzervatív meggyőződésű – magyar nemzetiségű állampolgár az elnökválasztáson a következő dilemmával néz szembe: vajon a magyar jelöltre szavazzon-e, vagy voksát inkább az esélyes, sőt, nyerni képes jelöltre adja? 

Szlovákiában elnököt választanak a hétvégén. 

A szlovák állam történetében az első magyar nemzetiségű köztársasági elnök-jelölt a tündéri mosolyú, legendás bajuszáról híres Bárdos Gyula volt. Bárdos az élet különböző területein fejtett ki aktivitást. (Újságíró, CSEMADOK elnök, tanár és politikus is volt egy személyben.) 

Az MKP 2010-ben kiszorult a parlamentből, és egy pozitív sikerélmény annyira hiányzott a közösségünk megerősítésének, mint koldusnak egy falat kenyér. 2014-ben a párt pontosan ezért döntött úgy, hogy önálló jelöltet indít egy vesztes háborúba. Tíz éve megmutatkozott mekkora erővel bír a magyar nemzetiség, Bárdos bajusza közel százezer embert vonzott az urnákhoz, amivel a szavazó állampolgárok több, mint 5%-a szavazott neki bizalmat. 

Ma 2024-et írunk, és a párt impotens felső vezetésének hibájából továbbra sincs valódi parlamenti képviselete az őshonos magyar közösségnek. 

A közösségünk lelki állapota az önálló Szlovákia óta nem volt még ennyire rossz állapotban, nem volt még ennyire szétverve. Motivációhiány, elöregedés, hanyatló régiók, felgyorsult asszimiláció, harmat gyenge képviselet. 

A pártunk mégis úgy döntött, hogy az Európai parlamenti választások előtt Forró Krisztián személyében önálló jelöltet indít a köztársaságielnök-választáson. 

Most hétvégén megmutatkozik, hogy hányan maradtak azok, akik eddig is minden körülmények között hűségesen kitartottak a magyarságuk mellett, akik számára magától értetődő, hogy ha indul magyar jelölt, akkor a szívük nem engedi őket otthon maradni, vagy más jelöltet választani. Ők azok a magukra hagyott értékes emberek, akiket a pártunk néhány prominens politikusa már többször kihasznált, elárult.

Az egyetlen magyar párt rengeteg hibával működik. Az eltérő értékrendbeli különbségek, a más irányvonal, és a személyemet ért támadások ellenére 2024. március 23-án mégis fel fogok öltözni, és leballagok a községházára, megfogom a papírt, a tollat, és ikszelek. Jelentem, nem valaki ELLEN, hanem valaki MELLETT. 

Realista, a sok kudarc miatt elkeseredett, de a sorsunkba nem belenyugvó felvidéki magyar típus vagyok. Mese nincs, szavazni kell! Valakire muszáj! Nem kedv, meg érzelem kérdése, hanem kötelesség. 

Isten őrizz, hogy bárkit is meggyőzzek az álláspontomról! Nem akarok „téríteni”, hogy tessék azt csinálni, amit én, mert az a jó. 

Nincs jó megoldás, de a szívem nem enged nem magyar jelöltet támogatni. 

És ahányszor a szívem az agyammal veszekszik, annak mindig a májam issza meg a levét.