RIA-RIA

A szórványmagyar néplélek szomorú látlelete, avagy miért félsz, magyar? 2026. máj. 18.

Csak beugrunk venni pár dolgot vasárnap délután, útközben, mert mindig kell valami...

Nincsenek túl sokan, gyorsan a kasszához kerülünk, ahol csak egy vásárló pakolássza komótosan az árut a pultosnő elé.

Közben beszélgetnek.

Magyarul.

Ahogy mi szótlanul közelebb érünk, és halljuk a magyar szót, természetesen nem hallgatózik az ember, de halljuk, hogy munkáról, megélhetésről van szó, tehát semmi különös...

Aztán mindketten észlelik a közelségünket és szinte egyszerre fejezik be a magyar beszédet, átváltanak szlovákra, ugyanazt a témát taglalva, miközben persze mindketten teszik a dolgukat.

Nekem, szórványban élőnek ismerős ez a helyzet, sokszor láttam-hallottam már ilyet.

Azt mondják egyesek, hogy akik így tesznek, azok ezt illemből teszik, tapintatosak akarnak lenni.

Nem, nem igaz. Ők félnek.

Félelemből váltanak át szlovákra.

Félnek egy kellemetlen helyzettől, hogy valaki esetleg rájuk szól, vagy "csak" furcsán néz rájuk, ha "elkapja" őket más magyarul beszélni.

Mintha a magyar szó használata hátrányos lenne.

Igen, egy olyan városban, ahol a magyarság aránya száz évvel ezelőtt 95% volt, most meg 5%, nos ott a magyar már tényleg csak egy megtűrt, kihalófélben lévő csodabogár sokak szemében.

Bár az önkiszolgáló kasszáknál, meg a bankautomaták képernyőjén is lehet választani a magyart, sokan már ezt sem teszik meg.

Ciki a magyar nyelv felvállalása.

Valamelyik nap vettem észre épp, hogy az önkiszolgáló automatában a magyar hang halkabb, mint a szlovák.

Istenemre mondom, halkabb!

Mintha az is félne...

A legjobban azt szeretem, amikor a multinál elakad az önkielégítésem (...), mert valamit rosszul csináltam, olyankor hívnom kell az ott sertepertélő Kasszás Teszkós Erzsit, akik közül mindig akad egy-kettő, akik a magyar menü láttán megjegyzést tesz, hogy "ale ja tomu nerozumiem!" (de én ezt nem értem!).

Erre mindig ez a válaszom: tetszik látni, meg kell tanulni magyarul! 

Na azokat a pofákat látni kellene! LOL

Így megy ez a szórványban: napi szinten szembesülsz a valós kisebbségi állapotoddal és vagy meghasonulsz, vagy ellenállsz.

Teljesen törvényszerű, hogy a nép túlnyomó része meghasonul, meghajlik, mint azok a bizonyos fűszálak Wass Albert jellemzésében.

Ja-ja, Wass Albert, az a "fasiszta író"...de ez már egy másik történet....

Aki tömbben él, annak nincsenek ilyen élményei, nem deformálja a lelkét az ilyen élethelyzet.

Mindezt azért írtam le, mert a politikai elitünknek is másként kellene foglalkoznia a szórvánnyal és másként a tömbbel, mert két különböző világ ez.

Sajnos a tömbmagyarság belelustult abba a kegyelmi állapotba, amelyben él és jódolgában már el sem jár beszavazni a saját fajtáját a pozsonyi parlamentbe...

Pedig ha elmenne, akkor lenne magyar képviselet, amiből lehetne bármi jó, amely pozitívan hatna a szórványban élő felvidéki magyar testvéreire.

Mert akkor lehetne azon változtatni, hogy nem kell sem a kasszánál sem máshol visszafognia magát a magyarnak, mert ő "csak egy magyar".

Miért félnénk?...