ITT A PIROS, HOL A PIROS

A Szövetség érdeme-e a somorjai 19/19? 2022. nov. 5.

Kérdezheti a Kedves Olvasó, hogy mi történt Somorján október 29-én, hiszen a 19 képviselői helyre 19 magyar képviselő jutott be, akik egytől egyig Orosz Csaba polgármester úr csapatába tartoznak és egyébként a Szövetség listáján indultak. Abban a városban, ahol a lakosság fele már nem vallotta magát magyar nemzetiségűnek...

Őszinte leszek, nem volt tervben, hogy leírom véleményem ebben a témában, mindaddig, míg a választás más- és harmadnapján bele nem futottam olyasmi szalagcímekbe, melyekből vagy az jött le, hogy a Szövetség párt a választás győztese, hogy innen már határ a csillagos ég, és, mi, a helyi képviselőcskék jó, hogy nem hálásak lehetünk, hogy a párt tagjai vagyunk, hiszen

azért nyertünk, mert: …Szövetsííg...

Na, nekem sem kellett több, jeleztem azért a megfelelő helyen, hogy ezt azért be kellene fejezni. Mert, ahogy Mácsadi Pityu barátom is már leírta, „A párt annyiban járult hozzá, hogy sok helyen megszűnt a Híd-MKP verseny. Ami nagyon fontos hozzájárulás, de nem ez a siker elsődleges oka. S igen, Martos és Komárom jó példa arra, hogyan kell szembemenni a választói akarattal olyan településeken, ahol amúgy jól (vagy Komárom esetében elfogadhatóan) működik egy önkormányzat. Ezeken a településeken, de más helyeken is azért azért maradt alul a Szövetség jelöltje, mert a lakosok szerint olyan ember mellé álltak, aki nem volt alkalmas az adott település vezetésére.

Volt, ahol a mosztosok, meg összefogásosok, egy jól működő – általában MKP-s – csapat tagjaivá váltak (ilyen volt a címben szereplő Somorja, de Csallóköz több települése is). Sőt, fordítva is igaz ez: voltak olyan mosztos többségű helyek is – bár nem sok –, ahol az MKP-sok álltak be egy jól működő csapatba.

De, hogy Somorjánál maradjunk. Biztosan emlékezik a Kedves Olvasó, hogy mekkora hisztit csapott a Moszt alapítója – majd a nótájára reagálva Rigó platformelnök és Solymos OT-elnök is –, hogy Somorján csak egy-egy képviselőt vettünk be magunk közé, pedig 2018 és 2022 között egy vegyespárti tagja sem volt a testületnek. Mi akkor is jeleztük, a 2018-as választáson csapatunk 19-ből 18 embert ültetett a testületbe a somorjai magyar és szlovák! választók akaratából, így eszünk ágában sem volt 1 + 1 helynél többet adni a másik két platformnak. Nem azért, mert nem akartunk volna, hanem mert azok között a jelöltek között, akik pl. a Mosztban 8 évig ellenünk indultak, vagy nem akartak indulni, vagy nem voltak alkalmasak arra, hogy bejussanak.

Mi már februárban lerendeztük a párt megalakulását, és deklaráltuk, hogy Orosz Csaba lesz a Szövetség helyi elnöke, és polgármesterjelöltje. Már februárban. De előtte persze hosszú hónapokig tárgyalt a három párt somorjai platformjának tárgyalódelegációja, és megegyeztek ezekről az arányokról. S ez mindenkinek megfelelt, amíg a Most-Híd alapítója el nem sírta egy országos műsorokban, hogy milyen csúnyák a somorjai MKP-sok, és, hogy csak azért nyomják oda a saját embereiket, mert helyi szinten 4-500 eurókat keresnek, s féltik a pozícióikat. Itt jelezném, hogy ez olyannyira nem igaz, hogy a somorjai képviselők havi Bruttó ennek kb. negyedét keresik, szóval jelentem, nem ezért „nyomtuk“ oda az embereinket, hanem azért, hogy ilyen eredmény szülessen.

S amúgy ezek nem is a mi embereink (bárkijére is gondoltak), hanem a somorjaiak, a somorjai lakosok emberei.

Elismert tűzoltóparancsnok, a több, mint 100 éves, II. ligát játszó STK fociklub elnöke, gimnáziumi és alapsulis tanárok, a Csemadok helyi szervezetének alelnöke, orvos, fiatal, tehetséges közgazdászok, médiaszakemberek, ismert futballisták, zenészek, kultúremberek, mérnökök, újságíró, muzeológus, és meg folytathatnám. Ezért támogatták a lakosok ilyen arányban ezt a csapatot, és azért, mert mikor a várost fejlesztjük, illetve vezetjük, nem teszünk különbséget magyar, szlovák, cigány, vagy más lakos között: ha járdát, utat építünk s újítunk fel, vagy zöld területet szépítünk, akkor azt mindenki számára tesszük. S mikor a kulturális szervezeteket vagy a sportklubokban sportoló ifistákat támogatjuk több százezer euróval évente, akkor sem teszünk köztük különbséget.

Ezért nem volt igaza, amúgy a kampányban több vállalhatatlan kijelentést is tevő Jozef Bednárnak – akinek a magyarra fordított szórólapjára József Bednár nevet írtak fel –, amikor azt mondta, hogy Somorja polgármesterének nem kell tudnia magyarul. Bizony, ezt még a szlovákok egy része sem gondolta így.

De visszatérve. Mi történt azokkal a mosztosokkal, akik netán beálltak egy ilyen jól működő, hosszú évek alatt felépített csapatba? Hát mi történt volna: sok helyen kitagadták őket. Feljebb írtam, hogy a helyi platformok megegyeztek, de az országos szinten a vezetők ezt nem fogadták el. Volt ott minden. Sértődés, ujjal mutogatás, kilépéssel fenyegetődzés, és igen, akik úgymond asszisztáltak ehhez, azokkal többet nem foglalkoztak. Megkérdeztem személyesen is, de felteszem itt is a kérdést: 

miért nem segítették a régi nagy kampánystratégák, miért nem keresték meg sokszor helyi szinten a jelöltjüket, hogy segítsék a kampányát?

Ez a kérdés költői...

S ne legyünk álszentek. Mivel a körzetek elosztása miatt mi is párosan kampányoltunk mind a 9 körzetben (kivéve a 8-asban, ahol 3 hely van), a páros egyik tagja, a tapasztaltabb, mindig húzta a tapasztalatlanabbat. S ez így volt jól. Mert ott, ahol eddig egy jó közösségi munka folyt a képviselőtestületben, az én tapasztalataim alapján MKP-s vezetésben, ott igenis voltak a másik két platformból, akik ezt felismerték és beálltak, és elfogadták a játékszabályokat, s persze

mi is elfogadtuk őket és együtt kampányoltunk. Csapatként.

S hogy miért szavaztak még a somorjaiak a feljebb említettek mellett Orosz Csabára és csapatára? Mert látják, hogy mi folyik például Gútoron, Úszoron, Vörösmajorban, ahol félszázas magyar falvakból mára több ezres, sokszor 5-6 ezres felduzzasztott, infrastruktúrával viszont el nem látott szlovák telepek jöttek létre, közösséget nem alkotva, de követelődzve.

Ehhez képest Somorján a lakosság 10 év alatt kb. 1000 fővel nőtt, 13 ezerről 14 ezerre, s persze nekem sok dologgal van problémám, s igen a 10 évvel ezelőtti 57 százalék, ami magyarok arányát illeti ma 49 és fél, de mégse 20. Szóval, ahogy tudjuk, 

próbáljuk megőrizni Somorja kisvárosi jellegét.

S ha már itt tartunk, akkor szögezzük gyorsan le, és ragasszuk ki valamelyik kirakatba, hogy jól olvasható legyen: a Szövetség párt logóját mi, az önkormányzatban dolgozók futtatjuk fel. Mi vagyunk a lábtörlők. Általunk lesz ismert majd az országos szinten, s ha lesz rá esély esetleg 2024-ben, hogy a párt a parlamentbe jusson, akkor az miattunk lesz. A helyi falvakban, városokban évek óta becsületesen, legtöbbször ingyen dolgozó, akciókat szervező, az emberekkel kapcsolatban lévő közösségi emberek miatt. Nem valamiféle kvóták alapján összetákolgatott elnökség, vagy országos tapasztalattal nem rendelkező elnökök vagy alelnökök miatt (nem kell megsértődni, dolgozni kell).

Mert mit csináltunk mi, sokan az utóbbi egy évben? Az egyik oldalon azt hallgattuk, hogy mi is árulók vagyunk, mert összeálltunk a mosztosokkal, pedig csak a közösség igényét nézve hátraléptünk egyet, hogy a felvidéki magyarság országos szinten előreléphessen. De belül pedig a benn lévőkkel harcoltunk, akik saját magukról ódákat zengtek, hogy ilyen meg olyan szuper ez a párt, miközben egyelőre semmit nem mondott magáról. Még annyira sem voltak képesek a illetékesek, hogy a tárgyaláskor a magyar szót beleerőltessék a párt nevébe, s még most is azon rínak egyesek, hogy ne kelljen eltörölni a platformokat.

Kérdezem én ezektől: féltek a vitáktól? Féltek az érvektől?

Otthon a családban, baráti körben, vagy a focimeccs után az öltözőben is vannak platformok, s ha nem tudjátok meggyőzni azokat, akik a többségi véleményt képviselik, akkor összefog a két platform a harmadik ellen? Pont a platformok megléte az, ami megfosztja a jövőtől a pártot, attól, hogy emberként, felvidéki magyar emberként vitázhassunk egymással, nem sunyin, egymást hátba szúrva, hanem egymás szemébe nézve, emberi hangon, egymást tisztelve... Ijesztően hangzik? Nyugi, nem az.

De ne álljunk meg itt, s gondolkodjunk tovább. Itt voltak a megyei választások. 2017-ben 8 helyre 8 MKP-s képviselő jutott be. Itt is óriási nyomás volt ránk, hogy 3, de akár 4 nem MKP-st is bevegyünk, de

végül 6-1-1 lett az arány. S az eredmény ismét 8-ból 8-lett. Balódi László és Nagy József végül beállt a csapatba, elvégezte a munkát és be is jutott a testületbe.

S akkor most mi a teendő? Elmondom én pontosan: van egy friss felmérés, a legfrissebb, ahol a helyi emberek támogatását lehet lemérni. Tűpontosan. Azoknak kell most már a párt elnökségében ülni, akik most jól szerepeltek. Például Csenger Tibornak, aki szenzációs eredményt ért el Nyitra vármegyében. Vagy Orosz Csabának is ott lenne a helye. De Mózes Szabolcs helyett is inkább a megyei és országos szinten is ismert, polgármesterként megválasztott Földváry Teréziának vagy Agócs Gergelynek kellene az elnökségben ülnie, s nem akarom magamra haragítani Rigó Konrádot sem (mert még kapok tőle egy szivárványos zoknit), de szerintem Balódi Lászlót jobban megilletné az elnökségi pozíció.

Meg még, hogy fokozzam egy kicsit, mondjuk ki azt is, hogy az elnökségben pár ember nem is politikus. Hiszen mi a politika? Valamiféle emberek által, szavazás útján szerzett hatalom birtoklása. Helyi, megyei, vagy országos szinten. De valakiknek nincs is ilyen pozíciójuk. S ők akarják megmondani, hogy mi kell a felvidéki magyarnak?

Meghát akkor azt a kérdést is tegyük is fel, hogy ezeknek az embereknek mi köze a helyi sikerekhez? De akár a megyeikhez?

Az, hogy azzal növelték Berényi Jóska esélyeit, hogy beadványt adtak be ellene?

A végére már csak annyit tennék hozzá, hogy vigyázni kell, nagyon, hogy el ne magyarázzák az embereknek, hogy a mostani választás sikere az övék. Pedig nem. A felvidéki magyar embereké. S ha nem értjük meg őket, ha nem azt fogjuk lesni, hogy mire van szükségük helyi, megyei, országos szinten, s ha nem azok a hiteles emberek lesznek a párt döntéshozó szerveiben, akikre most több ezren, sőt több tízezren szavaztak, akkor ne is álmodjunk arról, hogy 2024-ben ezt a pártot támogatják majd.

Ajánlok mindenki figyelmébe egy Bethlen Gábornak tulajdonított mondatot, melyet Brunczlík Viktor barátom is idézett október 23-i, somorjai beszédében, miszerint:

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.“

A végére még így S, hogy mit tanácsolok még a felvidéki magyar választópolgárnak magyar képviselőként? Mindenki hallgassa meg Horthy Miklós kormányzó úr 1938. november 11-i beszédének utolsó 3 percét, melyben szlovákul szól a kassai szlovákokhoz.

Aki pedig azt gondolja, hogy ma nem szabad ilyen cikkeket írni, mert egység meg pártfegyelem, meg ilyesmik, annak azt mondom, hogy ha komolyan gondoljuk azt, hogy 2024-ben nemcsak az 5 százalék a cél, hanem az is, hogy a párt elnöksége és vezetői, valamint bejutó emberek között minél kevesebb legyen az opportunista, közösséget semmibe vevő, saját karrierjét építő egóharcos, s több a közösségért alázatosan dolgozó politikus, akkor a pártépítés e fázisában akár ilyen eszközöket is be kell vetni nemes cél érdekében.

nyitókép: Méry János
Méry János