LESZ, LESZ, LESZ

A szüret ünnepe 2024. szept. 19.

A Kárpát-medencében a szüret nemcsak a szőlő betakarításáról, hanem egy közösségi ünnepről is szól, amelyet szeptember végétől október közepéig tartottak, a globális felmelegedés következtében napjainkban ez már augusztusra tolódott. Ilyenkor a falusi közösségek népviseletbe öltözve, tánccal és zenével ünneplik a bőséges termést. Egyes helyeken a felvonulásokon bemutatják a régi szüreti szokásokat, mint a szőlőpréselés és a borkészítés folyamatát.

A 60-as, 70-es években a szüret ünnepnek számított, persze sok minden más volt, a munkamódszer, az emberek temperamentuma, a nyaralások, a hivatalos ünnepek, minden sokat változott.

A szüreti részvétel ugyan nem volt előírva, de azért illett segíteni a munkában, amit örömmel meg is tett mindenki a 60-as, 70-es években.

A ma is gyakorolt szüreti hagyományok, így a szüreti mulatság és bál a 18-19. században honosodott meg tágabb hazánkban. A jeles ünnepre összegyűlt mindenki, még a távoli rokonok is, gyakran a külföldön szolgáló katonák is hazatértek. Azóta persze sokat változott a szüret, de még pár évtizeddel ezelőtt is fontos eseménynek számított, amire az egész család összegyűlt. Az egész napos munkát pedig a 60-as, 70-es években is mulatsággal zárták, most pedig országszerte igyekeznek újraéleszteni a társadalmilag fontos eseményt.

Az emberek nem egyedül vágtak neki szőlőiknek. A családok összefogtak, és segítettek egymásnak, ők pedig cserébe finom ebédet, szőlőt és mustkóstolót vihettek haza. Bár nagy munka volt, a szüret jó hangulatban telt, az emberek jókedvűen daloltak a tőkék között. A munka zárásakor szokás volt szüreti felvonulást, szüreti bálokat rendezni, mellyel mintegy megünnepelték a termést és a szedés és a borkészítés előmunkálatainak végét.

A Garam-mentén a szőlészkedés a 80-as és 90-es években élte a virágkorát.

Az olyan szőlőjéről híres falvak, mint Farnad, akkoriban, akinek nem volt pincéje, lusta, semmirekellő embernek bélyegezték.

Mindenki zöldveltelínit vagy éppen peszeki leánykát termesztett. Mivel ezen fajta szőlők bőségesen teremnek, így kilóra sikerült jó áron eladni a termést.

A falvak egykori kulturális életének újbóli visszatérése komplex megoldásokat kíván. Úgy vélem, hogy ezen csak a nagypolitikában lehet változtatni. Mihamarabbi változásra van szükség, legyen az otthonteremtés, családtámogatás, regionális beruházások, munkahelyteremtés, ami otthon tartja fiataljainkat, akik életet lehelnek  községeinkbe, és akiknek megéri majd a szőlővel foglalkozni.

A falvaknak nincs jövője a falusi emberek és a falusi közösségek nélkül. Közösségeket, közösségi élményeket nem lehet vásárolni, ezért igyekszünk a végvárakon tartani a frontot, és megélni hagyományainkat. Az apró közösségépítő rendezvényekkel egy lépéssel hozzájáruljunk a fiatalok otthontartásához.