A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal működését. Anonymizált információkat tartalmaznak.

Analitikai sütik

Szolgáltatásaink javítására szolgál. Google Analytics anonym információkat gyűjt az Ön által látogatott oldalakon

Remarketing Facebook

Pomocou služby Facebook poskytujeme remarktingovú reklamu, čím zvýšime relevantnosť reklamy na platformách služieb Facebooku.

Google Remarketing

Google Ads segítségével remarketing szolgáltatást nyújtunk, segítségével Ön célzott reklámokat láthat.

Konverzie kampaní

Pre vylepšenie naších služieb a užívateľského zážitku, zaznamenávame vykonávanie cieľov naších zákazníkov a podľa doho upravujeme webovú stránku aby tieto ciele boli čo najrýchlejšie vykonávateľné.

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu SmartsUpp, ktorá odosiela údaje na servery v Českej Republike. Neukladá žiadne osobné údaje, len text ktorý nám odosielate. Viac info na <a href="https://www.smartsupp.com/cs/help/ochrana-osobnich-udaju-gdpr/" target="_blank">stránke spoločnosti</a>

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu Facebook Messenger, <a href="https://www.facebook.com/business/gdpr" target="_blank">ku ochrane osobných údajov viac info nájdet na tejto adrese</a>.

Farnad

A tegnapi nap margójára 2023. febr. 4.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Farnad. Dunajszky Géza. Felszántott tömegsírok című könyvbemutató. Teltház. Közel 50 ember. Sok fiatal. 0 pedagógus!

Ahogy elnéztem a teremben lévő arcokat, voltak közöttünk nők és férfiak, fiatalok és régebb óta fiatalok, szemüvegesek és nem szemüvegesek. Jól tükröződött társadalmi tagoltságunk, megoszlásunk a sokszínűségünk. Azonban néhány dolog összekötötte a teremben lévő arcokat, mindannyian immár 102 éve ugyanannak a sorstragédiának az elszenvedői vagyunk. Gubík Laci példaképem remekül megfogalmazta a négy biztos közös pontot bennünk, felvidéki magyarokban. Ugyanaz az anyanyelvünk, ugyanaz a Felvidék a szülőföldünk, és mind a mai napig háborús bűnösök vagyunk ebben az országban a szlovák jog szerint, és ne legyenek illúzióink, mindannyian asszimilációs célpontok vagyunk a többségi nemzet szemében.

Ahhoz, hogy viszonylagos békeidőben nagyobb gondok nélkül együtt legyünk, és „csak” ennyi legyen a bűnünk, a felmenőinknek rengeteg sorscsapást kellett ezért elszenvedni.

Első kép

Kitelepítések, áttelepítések, deportálások, reszlovakizáció a felvidéki magyarok máig fel nem dolgozott traumái. A teremben, sőt tovább megyek, az egész Felvidéken nincs olyan család, akit a kitelepítés borzalmai és annak máig sújtó fájdalmai ne érintenének. (Amit súlyosbít az a tény is, hogy a Beneš-dekrétumok a mai napig nem kerültek eltörlésre.)

A háború utáni korszaknak van egy nagyon súlyos, ismeretlen, elhallgatott története is, a máig tabutémaként kezelt pozsonyligetfalusi tömegmészárlás, amit tegnap nagyon aprólékosan kiveséztünk a farnadi kultúrházban.

Örökké nem tudják elhallgatni, ami megtörtént. Ezt tudatosította, ezt vallja, és ez szerint cselekszik Dunajszky Géza nyugalmazott tanár, közíró, A felszántott (tömeg)sírok című könyv szerzője, a háború utáni magyarság meghurcoltatásával kapcsolatos témák egyik legaktívabb kutatója.

Akinek itt, az online térben is szeretném megköszönni, hogy elfogadta a Csemadok helyi alapszervezetének meghívását.

Második kép

Órák hosszáig beszélgettünk a háború utáni korszakról, a pozsonyi történésekről, a magyar leventék kivégzéséről, az egyszerű emberek értelmetlen haláláról, a csehszlovák fegyveres erők kegyetlenségéről, és arról az elszomorító tényről, hogy bizony egyetlen egy pedagógus sem volt jelen a teremben.

A falvak egykori pezsgő és társadalmi életét alaposan átformálta a Covid-19 világjárvány, aminek levét mind a mai napig isszuk. Elmaradtak a szórakoztató, közösségépítő rendezvények, a helyi történelmi megemlékezések, a csoportos kirándulások. Az elmúlt közel két évben korlátozott volt a szabadságunk, elidegenedtek egymástól az emberek, és gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni a közösségi élet.

A teltház, a sok eladott könyv azt bizonyítja, hogy a művelődés iránti igények nem szűntek meg. (Csak éppen a tanároknál maradt meg a passzivitás…)

Negyedik kép

Élettel, értelemmel és élményekkel telt a nap, tegnap megint jó érzés volt magyarnak lenni. Az ilyen apró lépésekkel sikerül a fiatal generációval megértetni a mostani helyzetünket és tudatosítani bennük a jelenkori küldetésünket.

Ami ugye az oktatás feladata lenne és pedagógusaink küldetése, akik annyira nem voltak hajlandóak, hogy tiszteletüket tegyék a helyi rendezvényen. Házhoz jön a kultúra, és nem érzik kötelességüknek a megjelenést. Szomorú, elkeserítő, hogy ide jutottunk! 

Keménymag

A képeket elnézve azonban van remény. Ne dőljünk a saját kardunkba! Sokan vagyunk, érdemes dolgozni!

Még élünk, és élni is fogunk!

Harmadik kép
Utolsómelőtti

(Kedves pedagógusok! Az ajtó továbbra is nyitva áll, reméljük, a bennünket érintő következő rendezvényre sikerül időt szánni, mégha senki nem is fizeti meg a túlórát.)

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!