7832

A templomok falán lévő üres kalapfogasok üzenete a felvidéki magyar politikának 2023. jún. 7.

A templomainkban, a karzaton, az orgona mögött büszkén meredeznek a kalaptartó fogasok. Oda lettek rakva vagy száz éve, amikor a templomaink sorra újraépültek. Volta helyek, ahol az illetők kezdőbetűivel is jelezték, hogy melyik fogas az övé, ahová minden vasárnap komótosan felhelyezte a kalapját. Minden vasárnap, mert mindennek megvolt a rendje. Aztán a fogas helyét tovább örökölhette a fia, meg annak a fia, mert ez volt a világ rendje.

Ma már más világ van. Vasárnap nem az úr napja, hanem a Teszkóé meg a Kauflandé, meg – ha akkor ér rá az amúgy munkanélküli – a villanyfűrészé, mert éppen vasárnap délben kínozza a gépet, hogy fát fűrészeljen.

Az emberek egy része vasárnap dolgozik valamelyik betondobozban a város peremén, vagy Nyugaton törölgeti az élemedett korú (egykoron) náci (de ez amúgy tabu meg titok) néni felfekvéseit. A fiatalok elugrottak wellnessezni, más fiatalok meg annyira elugrottak itthonról egy más világba, hogy onnan már haza se nagyon járnak.

A templomban pár öregasszony görnyed a padokban, miközben megpróbálja túlélni az idehelyezett echte szlovák atya kínlódását a magyar nyelvtörő szavakkal a Szentírás felolvasása közben. 

Aztán a prédikációt már szlovákul folytatja, na de kinek!? Maximum önmagának, mert a néniknek a magasröptű dogmái csak hangok a templom falai között, de nem értelmezhető szavak és gondolatok.

A kóruson csak a kántor meg a szomszédja, együtt állják a sarat a globális szabadsággal szemben.

A kalaptartó már évtizedek óta nem látott kalapot, de kalapot hordó férfifejeket sem, talán csak a karácsonyi szentestén, mert az még divat. Nem több, divat.

Délután valamilyen rendezvény lesz a kultúrház udvarán, jönnek fontos emberek is, akiknek az a dolga, hogy megígérjék a hallgatóságnak, hogy itt megint jó lesz nekik.

Megint? – kérdezi félszegen és félhangon az egyik helybéli a másikat, – te emlékszel arra, amikor nekünk már egyszer jó volt itt? Én emlékszem druszám – replikáz a másik –, amikor gyerek voltunk, úgy ’39 nyarán, akkor nekünk is jó volt, meg a falunak is.

Aztán így folytatja: tudod, hiába éltünk mi meg majd nyolcvan évet, valójában csak majd nyolc évet étünk.

Azt a nyolc évet, amíg Horthy alatt magyarok lehettünk.

A templomaink karzatain, az orgona mögött árván merengenek a kalaptartó fogasok, talán egy új csodára várnak a Megváltótól.

Utóirat: egy Globsec felmérés szerint Orbán Viktor népszerűsége Szlovákiában 48%.

Nyitókép: Fortepan