CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A török hintapolitika margójára 2022. szept. 20.

Törökország az orosz-ukrán háború kitörésének pillanatától fogva – sportmetaforával élve – két kapura játszik. A sok esetben egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és cselekedetek már-már skizofrém állapotot láttatnak a boszporuszi ország nagyhatalmi álmokat dédelgető vezetőjénél.

A háború kitörését követő első hónapokban már írtunk Recep Tayyip Erdogan török elnök meglehetősen érdekes politikájáról, amikor is a nagy békítő szerepében tetszelegve próbálta ismét szalonképessé tenni magát a nyugat szemében, miután egyre inkább elszigetelődött az elmúlt években, köszönhetően a kurdok, de még inkább a saját ellenzéke elleni fellépéssel.

A török hadiipar ugyanis kezdetben az oroszok szolgálatában jelent meg a fronton, elsősorban harci drónok képében. Amikor erről értesült a világ demokratikusabb fele, Erdogan rögtön bejelentkezett békítőként, tárgyalóasztalhoz szólította Zelenszkij és Putyin megbízottjait. 

Az azóta eltelt időszakban hol az uniót, hol Ukrajnát, hol Oroszországot ostorozta a török elnök.

Az elmúlt hetek eseményei, de leginkább az orosz és a kínai elnök szamarkandi találkozóját követően pedig a török diplomácia is magasabb fokozatba kapcsolt. Különösen annak fényében, hogy már német részről felvetődött Törökország szankcionálásának gondolata, hiszen az uniós szankciók kijátszásában finoman szólva is cinkosként működött.

Ezek után igazi gyomrosként hathatott az oroszokra a török elnök azon kijelentése, hogy a béke csak úgy lehetséges, ha Oroszország minden területet visszaszolgáltat Ukrajnának.

Erdogan egy héttel ezelőtti szamarkandi találkozója az orosz elnökkel szintén felvet kérdéseket. Ott a török elnök ismét a béke nagyköveteként szólalt fel, tárgyalóasztalhoz invitálva a háborús feleket. A napokban zajló ENSZ-gyűlésen pedig nyilvánvalóvá vált, miről tárgyalhattak a felek. A török elnök ugyanis Putyi szószólójaként tolmácsolta az orosz elnök nyitottságát a békére.

Figyelemreméltó továbbá az is, hogy Törökország nem csatlakozott a Moszkva elleni szankciókhoz, mi több, hangosan ellenzi azokat, ám a Kreml mellett sem áll ki teljes mellszélességgel. 

Az efféle hintapolitika ritkán vezet sikerre, legalábbis a hintában ülő számára, különösen ha a kétszínűség miatt mindkét szemben álló fél számára elveszíti az arcát. Kérdés, hogy a nagyhatalmi álmokat dédelgető Erdogan elnök ad hoc jelleggel cselekszik-e, vagy pedig konkrét terv szerint lendíti ki a hintáját hol az egyik, hol a másik irányba.

A kiszámíthatatlan önkényúr viselkedésén nehéz kiigazodni, annyi azonban biztosnak látszik, hogy az Oroszország és Putyin elleni felszólalásai inkább csak PR-értékkel bírnak, mintsem komoly tartalommal, és ezt látszólag az orosz elnök is tudja. Végső soron azonban nem a szavak, hanem a tettek alapján helyezhetjük el a szereplőket a történelem nagy alakjainak és gazembereinek listáján.

Nyitókép: GettyImages