MAGYAR KÁRTYA

A Tóth utcából Szlovák utca lett 2025. dec. 30.

Egy érsekújvári Facebook-csoportban felbukkanó bejegyzés első pillantásra helytörténeti érdekességnek tűnik. Egy utca múltjáról szól, évszámokkal, forrásmegjelöléssel, bontásokkal. Valójában azonban ennél jóval többet mond arról a folyamatról, amelyben egy város lassan átalakul, és vele együtt az itt élők nevei, nyelve, önazonossága is. Arról, hogyan lesz Kovács Máriából Mária Kováčová – és Érsekújvárból Nové Zámky.

A történet 1748-ig nyúlik vissza. Egy korabeli oklevél szerint Érsekújvár három legrégebbi, az erődön kívül kialakult utcája a Szlovák utca (akkori nevén Tóth utca), a Gúgi utca és az Andódi utca volt. Ezek a nevek nem politikai üzeneteket hordoztak, hanem a város mindennapi valóságát tükrözték. 

A 19. században és a 20. század elején az utca továbbra is a Tóth utca nevet viselte, majd 1908-ban Tóth József utcára keresztelték át. Nem ideológiai okokból, hanem tiszteletből. Tóth József érsekújvári születésű jogász volt, 1848-ban a város polgármestere, aki a forradalmi idők után kényszerült elhagyni szülővárosát, és életét Kecskeméten fejezte be. Az utcanév ekkor még az emlékezésről szólt, nem az átírásról.

A valódi törés a 20. század második felében következett be. A hatvanas évek „modernizációja” Érsekújvárt sem kímélte. Az új kórház építéséhez kapcsolódó területrendezés során a Szlovák utca egyik oldalán több mint harminc történelmi házat bontottak le. Egy teljes házsor tűnt el, vele együtt egy darab városi múlt. Nemcsak falak omlottak le, hanem az a folytonosság is, amely egy várost önmagához köt.

Ekkor válik igazán érthetővé, miért több ez a történet egy utcánál. A névváltozások, a bontások, az újrarendezés mind ugyanabba az irányba mutatnak: az eredeti jelentések elhalványulnak, a helyi emlékezet háttérbe szorul. A város hivatalosan Nové Zámky, az utca hivatalos megneveésben Szlovák utca lett, miközben a régi nevek még ott élnek az idősebbek emlékezetében, a családi történetekben, a kimondatlan reflexekben.

Ugyanez történik az emberekkel is. Kovács Mária nem egyik napról a másikra lesz Kováčová. Először csak a papírokon, aztán az intézményekben, végül a megszólításban. Minden egyes lefordított névvel, minden eltűnt házzal, minden átnevezett utcával egy kicsit kevesebb marad belőlünk.

Érsekújvár ma is tele van ilyen történetekkel. Ott hevernek a lábunk előtt, utcanevekben, archív iratokban, hiányzó házsorokban. A kérdés csak az, észrevesszük-e őket. Mert amíg emlékezünk arra, hogy a Szlovák utca egykor Tóth utca volt, addig Érsekújvár nem válik teljesen Nové Zámkyvá.

Danczi Dominika bejegyzése alapján

Fotók: Danczi Dominika