LIBERNYÁKULUM

A vidék „eccerű” hangjai 2024. ápr. 26.

Lassan gőzerőre kapcsol az EP választások úthengere. Robog, mint egykoron a magyar filmben, de nem fekete-fehérben. Imádom, amikor az „intellektuel” – az értelmetlenségi politikus – olyan szlogenekkel és magas szintű beszédekkel önti nyakon, az olvasztott sajt minőségében, a választót, amit, ő maga sem ért, de azt hiszi, ez bizonyítja majd az ő tudását és szellemi képességeit, és egyben igazolja is azt a megkérdőjelezhetetlen tényt, hogy ő, csakis ő, és senki más nem megfelelő az Európai Parlamentbe, mert ott csupa ilyen nagy tudású ember van.

Sok idegen szót használnak, és persze fontos nekik, hogy láttassák, mennyi művelt nyelven beszélnek még az anyanyelvükön kívül (nem vonva kétségbe, hogy ez pozitívum),

pedig sokkal egyszerűbb lenne, ha három idegen nyelv helyett, csak egyen, őszintén, egyenesen, és nyíltan szólnának az emberekhez. Egyszerűen, mert ez az alapja mindennek.

Persze mondhatnának simán egy mesét is, ahol a róka kiénekli a sajtot a holló szájából, de a rossz hír, hogy azt már sikeresen kiénekelték. Nos, hogy kik ülnek az EP bársonyszékeibe havi 25 lepedőért, meg még többért (és itt a bér növekedésével arányosan növekszik a tudatlanság, sötétség, kétszínűség, és a hazaárulásra való hajlam is) abba most ne menjünk bele. Volt időnk róluk képet kapni az elmúlt öt évben, főleg akkor, amikor bilincsbe verve, főleg „ártatlanul” vitték el őket a Brüsszel melletti luxusbörtönbe, ahonnan videó üzenetekben jelentkeztek be, és tartottak sajtókonferenciát az ártatlanságukról.

A luxusingatlanjaikban, a bőröndökbe talált számolatlan mennyiségű korrupciós pénz természetesen sohasem az övéké volt, és véletlenül került a szobájuk ágya alá, a tudtuk nélkül. És akkor még nem beszéltünk az EU-n kívüli cégektől elfogadott számtalan mennyiségű figyelmességekről és luxusnyaralásokról, amit csak úgy, adózatlanul kaptak, szívességből, miközben az átlagpolgárról lenyúzzák az utolsó cent elmaradást is, mert elárulták a kontinenst és az adófizető polgáraik érdekeit, saját hasznuk reményében, a globalizmus egyházának javára.

Nos, a választók azon rétege, akik sohasem, de leginkább ezer évente találnak a tudtuk nélkül bőröndökbe csempészett pénzeket az ágyuk alatt, igencsak érzékenyek ennek hallatán, és sokkal „eccerűbben” fogalmaznak a dolgokról is. Ők olyanok, mint Forrest Gump mamája, a „mama”, aki mindig úgy tudta megfogalmazni a dolgokat, hogy azt mindenki „megértcse”. Most éppen egy ilyen vidéki választó fogalmazta meg teljesen „eccerűen” és tisztán, mit gondol az erőltetett, és persze a kampányra jól időzített kútásásáról annak a „politikusnak” álcázott pénznyelő automatáról, aki mindent csinál, csak nem politizál.

Idézem:

Néha már azt hiszem, hogy az olimpiára készül, de aztán látom, hogy ez nem olimpiai szám! Ő már »lássa« vagy ássa az alagút végét, de innen csak lejjebb van. Lóg a szeren minden nap, mint egy 007 es ügynök. Utász, kutász, madarász, üres tarisznyába kotorász.

Nem tudjuk miért, de mindenki matat, kutat ás. Lassan jobbak leszünk, mint egy bányász szakszervezet évzáró filmjében a reklám szén, csak az a baj, hogy ez politikai párt, vagy mi? Nos ettől pontosabban, még a fekete ruhába öltözött, liberális média vergődők sem tudták volna megfogalmazni ezt a tényt, pedig őket tanítják gender szakon erre. A megfogalmazás Nobel béke-díjat is érhetne, de persze nem ér, mert az már évekre előre le van foglalva a tömeggyilkosok és a népirtók számára.

Hiába van háború, migránsválság, energiakrízis, klímaváltozás, gazdasági válság, világnyomor, hadiipari nyomulás, világbéke-csend, eladósodás és jövőtlenség.

Kutat ásunk és nincsen állásfoglalós kilátásunk... mely kutatásra érdemes lenne. A dologgal semmi baj sem volna egyébként, mert „eccerű” civilként ez egy remek teljesítmény, amit meg kell süvegelni, ha nem ez az ember lenne az egyetlen magyar pártunk EP listájának 3. hűlt, vagy előre hűtött helyén, vagy az elsőn. Attól függ, a plakátokat rovásírással jobbról balra, vagy klasszikusan, balról jobbra olvassuk.

Mert még ebben sem tudunk „eccerűek” vagy következetesek, érthetőek és nem félreérthetőek lenni. Hadd törje a fejét az a kis, szerencsétlen választó. Majd ők „memmongyák”, hogy mit gondoljanak. A médiából, és más adópénzéből jól élő, liberális elit, közben gyásznapot tartott az éter és a keményre ivott májuk megtisztításáért, pedig éppen tőlük kellene megtisztítani az emberek agyát, és a (világ)űrt, ami a két fülük között van. Fekete ruhákba öltözve játszották el az ócska színházukat, a még ócskább alakítással, s mindenki megállapíthatta, hogy nem csak a ruhájuk, hanem a lelkük is fekete. Sőt! Sötét.

A vidéki embert próbálták meggyőzni – aki naponta négy órát utazik, hogy beérjen a munkahelyére, ahol 9 órát dolgozik nyolc béréért, három műszakban, ha van egyáltalán munkája, akinek a külföldi nyaralás álom, és aki ha megbetegszik, hónapokat vár a halála előtt arra a műtétre, amit aztán a megbeszélt időpont előtt néhány nappal lemondanak a műszerek meghibásodása miatt, – arról, hogy mindenki meg fog halni most már ebben a diktatúrában, és hogy milyen keserves életük, van ebben a nagy elnyomásban, ha éppen kilátnak a gőzölgő kávé fehér ködje mögül, a laposra ült seggükkel a puha, meleg székeikben.

A vidéki ember az ilyen panaszáradat után szokta mondani, hogy meghallgattam, és most akkor már jöhet a két sámán.

Milyen sámán? – kérdezhetné a liberális elit.

Hát a »halgassá’ mán!« meg a »ne ugassá’ mán!«