CINK

A vonat nem vár! 2023. febr. 10.

A jelenleg már nem működő négyes szlovák kormánykoalíció az élő példa Szövetség politikusai előtt, miért nem működik, működhet egy négyfelé húzó szekér, amelyet nem is húznak, hanem csak tolnak. Ugyanezért nem működik a Szövetség sem úgy, ahogyan azt józan ésszel elvárnánk.

Az okos ember mások hibájából tanul, a buta meg a magáéból. Mi nem vagyunk okosak. A három különböző platform, három különböző ideológiai töltetekkel eleve gátja az egyfelé haladásnak, bár, ha kicsit mindenki visszalépne, még akár működhetne is. A decemberi OT megmutatta: a józan ész még nem kerekedett felül az egókon. Pedig, ha nem fog, mi is úgy végezzük, mint a szlovák kormánykoalíció, azzal a különbséggel, hogy a maradék politikusokat már soha, senki sem bízza meg azzal, hogy tovább folytassák a… mit is? Bukta lesz.

Az októberi sikeres önkormányzati és megyei választások megmutatták, milyen az, ha egyfelé húznak a lovak. Azt hittük, ez kijózanító lesz. De nem volt az. Az MKP platform legutóbbi kongresszusán megpróbált valamiféle utat mutatni és jelezni, teljes józansággal, hogy nem érdeke szétverni a Szövetséget, és ha a két partner ragaszkodik a platformokhoz – akár a szakítás veszélye árán is – ám legyen, a választásokig már nem lesz kinyitva ez a téma. Nemcsak a józanságról tettek tanúbizonyságot, hanem elkötelezték magukat egyfajta politikai irány felvázolása mellett is. Mindenki mocorog, helyezkedik a szlovák színtéren is. Állandó mozgásban van a politikai elit. Nekünk is el kellene kezdenünk dolgozni, mert a választási kampány elkezdődött. Egyelőre csak az MKP platform mozgolódik, a másik két platform hallgat. Az Összefogásban bálszezon van, meg tisztul a bor, ásatások, épületröntgenezések, árvízszakértők, dióbél királyfik halmaza egy személyben, csak a politikai irány meghatározása nincs sehol.

Na meg a vélemény. Vigyázni kell, nehogy valakit megbántsunk, mert akkor nem lesz szavazat. Lehet, hogy a kutak mélyén és a kolostorok alapjaiban megtalálunk néhány választ a múltunkról, de a jelen problémáira biztosan nem ebben a kifelé küldött üzenetben kapunk megoldásokat. A Híd még ettől is csendesebb. Rigó Káčerrel fényképezkedik, Sólymos meg Keanu Reeves-szel Londonban. Utóbbi jól mutatna a listán, de be kell érnünk kevesebbel sajnos. A jövőnkről még egy szót sem ejtenek. Maximum Ukrajnát fegyvereznék, de azért csak messziről okoskodva, másokat küldve harcolni a szoba melegéből. Mi lesz így a felvidéki magyarsággal? A legutóbbi 4,7% után, most 2,8%-ot mértek a közvélemény kutatók a pártnak, és ez bizony nem ad okot az örömre.

Az öreg székely meg a fia kaszálnak a hegyoldalon a tikkasztó, 40 fokos melegben. Egyszer csak Áron kifakad. Nincsen ez jól édesapám. Ott lenn a völgyben az árnyékban lubickolnak a vízben, mi meg itten a nagy hőségben kaszálunk. Ne törődj fiam, Áron ezzel. Lesz még másképpen es. Majd, ha tél lesz, ők lesznek a melegben, mi meg a jó hidegben. Nos így vagyunk mi is az EU-ban. Akik állandóan a spórolást meg a kitartást, az Ukrajnáért való megfagyást, meg a megfizethetetlen energiaárakat és a 18 fokos szobahőmérsékletet kínálják nekünk az idegbeteg politikájukkal, azok úgy élnek, mint Marci Hevesen, és ehhez még korruptak, lopnak, árulják Európát és az érdekeit, képmutatóak és arrogánsak is.

A Szövetség mediális megjelenése katasztrofális. Még a saját sajtónkat is lekéssük néha, az aktuális eseményekre meg már csak akkor reagálunk, amikor a sarki büfében is arról beszélnek.

Bár az egykori MKP-nak sem volt jobb a médiája, pedig akkor a nagyon Király Zsolt tolta a szekeret havi 2000-ért. A profizmusa neki is csak addig tartott, míg a zsozsót le nem vette a felére Menyhárt.

Mindjárt közellenség is lett. Az a párt, mely az elnökének lehetetlenné teszi, hogy legitim módon, elnöki felhatalmazásának okán, beleszólása legyen abba, hogy azt a közösséget, melyet képviselni akarnak, kik képviseljék egy parlamenti választásokra összeállított listán, az nem párt, és annak elnöke nem elnök: csak ügyvivő. És ez nem az elnök felé kritika, hanem azok felé, aki ezt a helyzetet jelenleg okozzák. Azt, hogy Sólymos László bejelentette nyílt levélben, hogy helyet kínál fel Simon Zsoltnak a Híd első tíz helyének egyikéből a Szövetség választási listáján anélkül, hogy erről az Országos Elnökség határozott volna, olyan ajtót nyitott meg, ami nem tudni hova vezet. Innentől kezdve, ha az MKP platform mondjuk felajánlaná Gyimesi Györgynek – Agócs Attila szerint Matovič leghűségesebb magyarjának – a listavezető helyét, az már csak hab lenne a tortán. Vajon a Híd platform ehhez milyen pofát vágna? El tudjuk képzelni. A ,,mindenki azt csinál, amit akar”-elv sok mindenre utal, csak pártpolitizálásra nem.

Jelenleg három dolog hiányzik a párt irányvonalából. Nincs európai politikánk, belpolitikánk és nemzetpolitikánk se. A nemzeti konzervatív értékeink mellett, melyet a felvidéki magyarság többsége sajátjának tekint, nem állhatunk ki, és nem nyilatkozhatunk róla, mert a másik két partnerünknek ez nem derogál. A gender értékek mellett viszont szinte kötelező a kiállás, vagy legalább is csendben megtűrjük azt. A szomorú bizonyítványunk, hogy az a politikus, aki a legnyíltabban és a legkövetkezetesebben kiáll a felvidéki magyarok érdekei mellett, és hihetetlen, de jobban védi az anyaországi nemzetpolitikát, mint mi, akik alá évek óta pénzt, paripát, képletesen fegyvert tolnak, iskolatámogatások, óvoda és templomfelújítások, gazdaságélénkítő, vállalkozókat támogató fejlesztések formájában, az a politikus nem egy magyar párt, hanem egy szlovák párt listáján parlamenti képviselő, és kiosztja helyettünk azokat a szlovák politikusokat, akiket nekünk kellene elküldenünk melegebb éghajlatra, de ehelyett mi hallgatunk, jobb esetben jópofizunk mellé.

Persze lehet, hogy küldetése van, vagy szabadkeze az OĽaNO-tól, hogy megtartsa a pártra szavazó magyarokat. Miért csodálkozunk ezen. Ez nem délibáb kergetés, hanem politikai valóság.

Erről szól a politika. Minden jel erre utal. Meg aztán neki is van egy apai öröksége, ami elég nagy teher... bár ki tudja? De akkor is. Csináljuk jobban, mint ő. Agócs úr, csináljuk jobban! Persze pont olyan emberi hibái vannak, mint nekünk is, meg politikusi, hiszen az.

Abban a tükörben, amiben őt látjuk, magunkat is megnézhetjük. Ennyi. Az igazság azonban az, hogy a politizálásunkkal fáziskésésben vagyunk, mint az orosz relé a régi telefonközpontokban, és ha ezen nem változtatunk villámgyorsan, az utolsó vonat is itt hagy bennünket a peronon, majd elénekelhetjük együtt: a vonat nem vár!

nyitókép: P7