LESZ, LESZ, LESZ

Ahojte, slovenskí maďari! 2023. ápr. 6.

A felvidéki magyar őshonos nemzeti közösség egy része Stockholm-szindrómában szenved, amit az őket képviselni hivatott politikusok némelyike tovább táplál. Sajnos a megfelelési kényszer az, ami teljesen áthatja a Szövetség nevezetű új pártot – legalábbis a Most-Híd és az Összefogás platformok tagjait –, akik sokszor rosszabbak, mint a szlovák pártok magyarellenes politikusai, mert azok legalább nem állítanak mást magukról, mint hogy szlovák nacionalista, vagy nemzetellenes progresszív érdekeket képviselnek.

A héten, miután a Szövetség párt és a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum 3 személyes mérhetetlen pártocskája nem egyezett meg a szeptemberben tartott választásokon való közös indulásról, a Szövetség párt nevében a hidas Sólymos László és összefogásos Mózes Szabolcs kamerák elé állt, sajtótájékoztatót tartott. Sólymos László a Szövetség Facebook-oldalán elérhető szlovák nyelvű videó 10. perce tájékán kimutatta foga fehérjét. Az ő szájából undorítóbb volt hallani a pejoratív „slovenský maďar", a többségi nemzet által gyakran használt szóhasználatot, mint bármely soviniszta politikus szájából. Két opció áll fenn: A politikus úr vagy nem tudja hivatalos nyelven megfogalmazni nemzeti mivoltunkat, például: „ľudia s maďarskou národnosťou", vagy „maďari žijúci na juhu Slovenska". Vagy a vágyvezérelt politkusnak nagyon mélyen beleívódott az agyába, hogy ő szlovák-magyar, jelentsen is az bármit. A bugári örökség, a fertőző eszme tovább él, ami megosztja a magyarságot jó magyarra, azaz a szlovák-magyarra, ami nem kér, csak szót fogad, behódol, aztán kap is valamit cserébe a gazditól. És ezzel szemben vagyunk mi, rossz magyarok, akik jogaink bővítéséért, szülőföldünk gazdasági fellendüléséért, nemzeti megmaradásunkért harcolunk.

Számomra elfogadhatatlan a jó magyarok önfeladása, a kettős beszéd, a megfelelési kényszer, és egy felvidéki magyar politikus szájából azok a hangok is, melyek éles kritikát fogalmaznak meg a nemzeti érdek kiállása mellett. Ezzel ahhoz járulnak hozzá, hogy a problémáról ne beszéljünk, törődjünk bele másodrendűségünkbe, s ne induljunk el az igazság megértésének útján, miszerint államalkotó nemzet vagyunk.

Először magunkban kell tudatosítani, hogy minket a gólya hozott, s nem a vonat. Mi itt otthon vagyunk, mutassuk meg, ki az úr a háznál!

A mai nehéz időkben egyetlen egy dolog fontos csak: az őszinte kommunikáció. Ez vonatkozik a Szövetség MKP platformjára, a Most-Híd politikusaira és az Összefogás tagjaira is. Kedvező helyzetben nem kellene a nemzetáruló hidasok beteg ideológiájának teret engedni pár ezer szavazatért cserébe. Kedvező helyzetben Világi pénzember bábjai, a hataloméhségben szenvedő Összefogásos „ifjú titánok" nem kaphatnának befutó helyeket a listán. Kedvező helyzetben az MKP háza táján régen megtörtént volna az elszámolás, és végbement volna a generációváltás.

De a kőkemény valóság az, hogy az öreg, levitézlett politikusok körül gyakran kialakult káosz, bizalmatlanság, kiábrándultság akkor méreteket ölt, hogy lassan nem lesz ki besorakozzon mögéjük. Az a realitás, hogy a semmiféle struktúrával nem rendelkező Összefogás egy marketingpárt, ami már a kezdetektől hazugságra épült. Voltak fiatal függetlenek, egyszeri választási párt, majd a választásokon sorra megbuktak, azonban mintha mi sem történt volna, mindenféle következmények nélkül ugyanúgy folytatták tovább önérdekű munkájukat. Mára önálló platformá zsarolták ki magukat, ahol a Híd ifjúsági tagozataként a Szövetség színeiben az idei választásokon 25%-nyi listás helyet zsaroltak ki maguknak, támogatás nélkül. A realitásban a felvidéki magyarságnak legnagyobb morális károkat okozó párt a 2020-as parlamenti választásokon a Most-Híd 2,05%-ot ért el, amivel az állami támogatásokhoz szükséges eredményt sem érték el.

A rideg valóság az, hogy jelenleg ez a triumvirátus képvisel bennünket.

A valóság bármennyire fájó, be kell ismerni, hogy mindenki szavazótáborára szükség van. Kellenek a Híd polgármesterei, a regionálisan erős emberek húzóereje. Szükség van az egykori MKP 100 000 szavazójára, és az Összefogás és azok családjai, baráti társaságának néhány száz szavazatára is. Mindenki számít, mindenki kell, aki úgy érzi, hogy hozzá tud tenni valamit, vagy ha nem is tud, legalább nem árt szándékosan a felvidéki magyar etnikai alapú politikának.

Azonban ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen az 5%-os parlamenti küszöb megugrásához, elengedhetetlen az MKP-ból kiábrándult sok-sok ezer választópolgár megszólítása, akik az elhibázott politikájuknak köszönhetően kiábrándultak belőlük. Őket kell szeptemberig meggyőzni, hogy vegyék a fáradságot és járuljanak az urnák elé.

Itt jön képbe az utolsó szalmaszál, egy utolsó reménysugár, Gyimesi György, egy nagyon erős, ütőképes alternatíva. Az ő személye megkerülhetetlen. Kell, mint koldusnak egy marék kenyér. Égető szükség van rá, hogy a nemzeti-jobboldali-konzervatív lokálpatrióta tudjon kit karikázni, és büszkén adja le voksát a béke, gyermekei jövője, családja biztonsága, nemzete gyarapodása érdekében.

A rengeteg felelőtlen döntés, a sok-sok hiba oda vezetett, hogy most már csak és kizárólag ez az egy út vezethet eredményhez.

Reméljük, a Szövetség vezetése nem rontja ezt is el. Tudatosítani kell, hogy csak az őszinte kommunikáció vezethet eredményre, hosszú távon csak az egyenes gerincű beszéd kifizetődő!

Tegyetek meg mindent, hogy ne a nemzethalálba kergető „slovenskí maďarok" irányítsanak bennünket, hanem a nemzeti-keresztény vonal domináljon!

(Nyitókép: Felvidék.ma)