LÓSZART, MAMA!

Alsószeli és a „korszakváltás” – választási bukás vagy néplélektani törvényszerűség? 2025. szept. 10.

Újabb alkalmat talált a Körkép arra, hogy „korszakos bukásként” tálalja a Magyar Szövetség alsószeli kudarcát. Király Zsolt cikke jól illeszkedik a portál bevett narratívájába: ha lehet, rúgjunk egyet Gubíkba, szórjunk rá némi sárt a pártra, és közben mossuk össze a választási eredményt a korrupcióval meg a hatalmi mutyikkal. Csakhogy a helyzet jóval árnyaltabb annál, mint amit a hangzatos címek sugallnak.

Helyi választás ≠ pártpolitika

A helyi időközi választások logikája teljesen más, mint az országos parlamenti megmérettetésé. Itt nem a pártlogó számít, hanem a személy. Nem az a döntő, ki milyen szlogent ismétel a sajtóban, hanem hogy a falusi jelölt hány emberrel fogott már kezet, köszön-e az utcán, elmegy-e a falunapra, segít-e baj idején. A választók itt nagyon is emberközeli mércével mérnek.
És – valljuk be őszintén – olykor olyan szempontok is szerepet játszanak, amelyeknek semmi közük a programhoz: vallási hovatartozás, családi kapcsolatok, vagy éppen az, hogy kinek az ősei miként szerepeltek az előző rendszerben. Ez a felvidéki néplélek, így vagyunk kódolva.

Fásultság és közöny

Kétségtelen: Alsószeliben a részvétel katasztrofálisan alacsony volt. 11,59 százalék – aligha lehet másként nevezni, mint a közösségi fásultság bizonyítványának. Ha egy színmagyar településen, Berényi József falujában sem mozdul meg a közeg, az üzenet egyértelmű: a pártnak még van mit dolgoznia azon, hogy vonzó legyen, hogy legyen hívószava, amely képes megmozdítani a tömegeket. Ez nem kerülhető meg, ezt ki kell mondani.

Siker másutt – de az is személyfüggő

Ugyanakkor a Magyar Szövetség nem üres kézzel jött ki a hétvégéből. A párt saját közösségi oldalán sorolta a győztes jelölteket: új polgármester Lénártfalván, nyertes képviselők Kismácsédban, Bélán, Dobócán és Nemesmartonfalván. Vagyis összességében több lett a párthoz köthető ember a helyi hivatalokban, mint három nappal korábban.
De tegyük hozzá: ez sem feltétlenül a párt győzelme, sokkal inkább annak a bizonyítéka, hogy ahol a helyi jelöltet ismerik, kedvelik, ott megnyeri a választást. Ahol pedig nem sikerült a személyes bizalom hálóját felépíteni, ott hiába a logó, hiába a központi üzenet, a kudarc szinte borítékolható.

Alsószeli üzenete

Alsószeli tehát nem a „korszakváltás” végső bukását, hanem inkább a felvidéki magyar politika egyik alapvető törvényszerűségét jelezte: helyben az számít, ki mennyire kötődik a közösséghez, ki mennyire hiteles emberként, kit mennyire szeretnek a faluban. A pártnak persze van felelőssége: mozgósítani kell, hívószavakat kell találni, mert a fásultság ellen csak így lehet fellépni. De a választói magatartást nem lehet teljesen pártközpontból vezérelni. 

És ez a nagy tanulság: a felvidéki magyar közösség nem pártokba, hanem emberekbe fekteti a bizalmát. Aki ezt nem érti meg, az újabb és újabb „korszakváltási” álmokkal fog koppanni – akár Alsószeliben, akár máshol.