ITT A PIROS, HOL A PIROS

Ami mindennél fontosabb: a törődés 2024. jún. 25.

A törődés nem azonos a kiskorúsítással, a pátyolgatással.

Minden élethelyzetben törődünk, ez (lenne) a normális, ettől, - vagy éppen ezért, - vagyunk érző lények. Törődünk a partnerünkkel, ha elvisszük őt a dombtetőre, naplementét bámulni és közben mély dolgokról beszélgetni. Törődünk a nagyinkkal, ha bevásárolunk neki, helyette, de ugyanúgy törődünk azzal az ismeretlennel is, akinek megtartjuk a parkolóban a hátsó ajtót, hogy bele tudja pakolni a dobozait.

Törődni, annyit jelent, érdekel a másik sorsa. Lehet, hogy csak egy perc a törődésünk, de az érintett számára egy életre megmarad a gesztusunk.

A törődés tulajdonképpen az emberbaráti szeretetből fakadó olyan cselekedet, amelynek a lényege, hogy valaki(k)nek jobbá tegyük az életét.

Most akkor jöjjön egy kényes kérdés: 

törődik-e a felvidéki magyar politika a felvidéki magyar közösséggel?

Törődik a Magyar Szövetség a társadalmunkkal?

Ha igen, akkor ez miben nyilvánul meg?

Tud valaki mondani pár beszédes mondatot, amelyeket a párt hangoztat, és amelyekben benne van a törődés üzenete?

Akarja formálni egyáltalán valamilyen módon a Magyar Szövetség ezt a félmilliós közösséget?

Tudom, most elő kellene venni a választási programot és abból idézni pár közhelyszerű mondatot, de nem a választási program érdekel. Az érdekelne, hogy a vezetőséget jelentő 20-25 politikus vajon mit gondol a közösségünkről.

Van-e paradigmánk, közös gondolkodásmódunk a tarsolyunkban, amelynek az lenne a lényege, hogy alapvető közösségi témákban hogyan vélekedünk, ehhez módszereket keresünk és alkalmazunk, ezáltal törődünk azzal a közösséggel, amelytől a bizalmat kérjük.

Nyomokban sem fedezhető fel a törődés szándéka sem a politika részéről, azt ugyanis a civil szféra végzi erőn felül, lásd a végkimerülésig dolgozó Csemadokosokat, egyesületi tagokat egy-egy rendezvény során, de az ő kedvük is fogytán, mert a gyerekek inkább elmennek a nyári bulikban ejtőzni, lazulni és nem igazán érdeklik őket az alapértékek sem…

Miért alakulnak így a folyamatok a közösségeinken belül? 

Egyrészt azért, mert a progresszív világ ellen nem lehet felvenni a harcot néptáncolással és koszorúzással. Tudom, ezt fájdalmasan hangzik, de sajnos ez van, a közösségünk túlnyomó többsége soha az életben nem fog sem néptáncolni, se koszorúzni, de nem is ezzel van a baj, mert a társadalmak összetétele mindenhol ilyen.

A gond ott van, hogy a politikának fogalma sincs a törődés fogalmáról, mikéntjéről meg aztán duplán nincs. Kellene a nép szavazata, de az úgy nem működik, hogy közben nem képes a politika megfogalmazni, mit is szeretne tenni valójában a néppel.

Amolyan jólelkű pedellusként, itt-ott megjavítana a politika ezt-azt a rábízott közvagyonon, 

de a politika dolga nem a pedellus dolga, hanem a tanár dolga!

Amíg nem jön egy szemléletváltás a felvidéki magyar politikában, addig semmi esély a megújulásra, addig csak a konjunktúralovagok kalandvágyának lesz kitéve a közösségünk, akik nem törődni akarnak a közösségünkkel, hanem használni akarják azt, saját önös érdekeik szerint.

Nehéz, fárasztó gondolatok ezek a nyári kánikulában, de nem úszhatjuk meg az ilyen témák kibeszélését, mert pillanatokon belül itt lesz szeptember vége és választani kell majd elnököt és elnökséget a Magyar Szövetségben.

Addig is: haverok, buli, hanta…

nyitókép: Magyar Szövetség FB-oldala