LIBERNYÁKULUM

Amikor a viccelődést felváltotta a gúnyolódás - a liberális elit (gaz)tette 2026. máj. 19.

Nem, ez nem egy karót nyelt agyalás lesz, inkább csak amolyan hangosan gondolkodás, talán nem fölöslegesen...

Valamikor, talán Szalacsi Sanyi bácsival kezdődött, meg Gátvéderrel meg Polgár Jenővel, és a többiekkel.

Persze, tudom, mindig is szeretett a magyar élcelődni a másikon, hiszen már óvodás korunkból vannak emlékeink, amikor porrá aláztunk valakit, vagy mások tették ezt velünk.

Ez utóbbi végig kíséri az életünket, időnként bevillan a kellemetlen élmény.

Az egymás cukkolása amolyan ártatlan férfias játék, hiszen ilyenkor születnek a bece-, vagy gúnynevek, amit aztán ugyanúgy viszünk magunkkal a sírig.

Amolyan szeretetbillog ez, mosolyogva (el)viseljük.

Valahogy ott kezdett nekem fura lenni ez a cukkolós dolog, amikor Bochkorék (amúgy kíváncsi lennék, hogy tényleg ch-val született-e...) meg Balázs (emlékszik valaki ahogy alázza a szegény duci csajt?) kezdték amolyan szépfiúi fölényeskedéssel lesajnálni a "hibás" embereket és mi, a többi "hibás" jókat röhögtünk rajta.

Milyen szerencsétlenül fogalmaz az öreg alkesz, vagy az egy mondatot kimondani képtelen, lámpalázas Jenő...

Bele se gondoltunk, hogy akár mi is lehetnénk a kíméletlen gúny tárgyai, ha éppen bennünket interjúvol meg egy közülünk való vidéki riporter, aztán a szélnek ereszti a szerencsétlenkedésünket és onnantól már nincs megállás.

Az egész bolygó tudni fogja, hogy hülyék vagyunk!

Ez a viselkedés aztán átment a politikába is.

Jöttek sorra a rosszul fogalmazott mondatok, egy-két bénázás bármelyik parlamentben, vagy egy lakossági fórumon és kíméletlenül pellengérre lett állítva a célszemély.

Nem vicces volt az illető, hanem szánalmas és alkalmatlan.

Le lehetett karaktergyilkolni bárkit, aki csak egyet is hibázott.

Valahogy nem történt ilyen sem Antal Józseffel, sem Alexander Dubčekkel.

Persze aztán Torgyánnal, meg Mečiarral már igen, mert őket a liberális "elit" meg kellett, hogy ölje.

Ilyenkor jön az érv, hogy de ők okot is szolgáltattak rá a viselkedésükkel...nos ez tipikusan a tyúk vagy a tojás esete.

A kinyírandó politikusra már akkor ráküldték a pióca fiatalokat, hogy provokáljanak ki egy elszólást, egy gesztust, amit aztán fel lehetett nagyítani, természetesen mint negatívumot.

A maró gúny használata a másik ellen viszont a gyengeség jele.

Általában a kocsmában is a sarokban, vagy a haverok között megbúvó aljas kis simlik céloztak meg valakit és kezdték ki a méltóságát...

Az, aki a közéletben is csak így tud a másik fölé kerekedni, az a saját gyengeségét és rossz jellemét árulja el.

A vicces politikusnál nincs jobb, mert azt üzeni, hogy az életünket véresen komolyan kell venni, hiszen dolgunk van ezen a földön, de kell egy kis lazaság, kell egy kis poén a mindennapokban, hiszen humorral könnyebb elviselni a nehézségeket.

Nevessünk egymáson és együtt, de ne röhögjük ki fölényeskedve a másikat, mert aki tisztességtelen a másikkal szemben, az előbb-utóbb visszakapja a sorstól mindazt, amit a másikkal elkövet.