LIBERNYÁKULUM

Amikor az SaS még kétharmaddal rendelkezett, eszébe sem jutott az EU- és NATO-tagságot az alkotmányba írni 2025. nov. 24.

Az ellenzéki SaS most hirtelen úgy döntött, hogy Szlovákia európai uniós és NATO-tagságát az alkotmányban kellene rögzíteni. Szép gondolat, csak éppen akkor nem jutott eszükbe, amikor a múlt ciklusban megvolt hozzá a 95 fős alkotmányos többség. Akkoriban valahogy nem számított annyira fontosnak ez a „történelmi ügy”.

Ma, amikor már nincs elég képviselőjük hozzá, bátran előállnak vele. Mi ez, ha nem politikai színészkedés? A politikai marketing tankönyvek első fejezete, olyan javaslatot kell tenni, amelyről előre tudni lehet, hogy sosem megy át – így nem kell felelősséget vállalni érte. 

Ugyanennek a többségnek része volt a Hnutie Slovensko (akkor még OĽaNO) is. Akkoriban akár azt is beleírhatták volna az alkotmányba, hogy referendum útján is lehessen előrehozott választást kezdeményezni. Csakhogy a saját érdekeik akkor épp az ellen szóltak. Most, hogy ellenzékben ülnek, hirtelen „felfedezték” a népszuverenitást. A parlament előtt jelenleg is ott hever a javaslat, amelyet pontosan ugyanaz a mozgalom most már nagy meggyőződéssel támogat, miután a múlt ciklusban még ellenezte.

A kormányfő, Robert Fico megbízta az igazságügyi minisztert, Boris Suskát, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne jogilag megnyitni a népszavazás útját az előrehozott választások felé. Pedig ha a koalíció és az ellenzék képes lenne áthidalni a köztük tátongó politikai szakadékot, akkor nem új megoldást kellene kigondolni: a Hnutie Slovensko javaslata már ott van az asztalon. Dolgozni kellene rajta, kiegészíteni, ha kell, nem pedig mindig új zászlókat lengetni.

A magyar olvasók számára is tanulságos lehet a cseh példa: ott a köztársasági elnök közölte, hogy csak akkor nevezi ki Andrej Babišt miniszterelnöknek, ha az előbb tisztázza az összeférhetetlenségi ügyeit. 

Prágában olyan politikai játszmák kezdődnek, amelyekre eddig nem volt példa. Pedig az alkotmányos eljárás világos: az elnök kinevezi a miniszterelnököt, és ha a kinevezésből konfliktus keletkezik, azt az új kormányfőnek 30 napon belül rendeznie kell.

A helyzet odáig fajulhat, hogy ha a cseh államfő két héten belül nem nevez meg senkit, akkor az már a saját hatáskörének túllépését súrolja. Ha az új miniszterelnök nem kap bizalmat, a procedúra megismétlődik, ha másodszorra sem, a jog a parlament elnökére száll. Ezzel igyekeztek megakadályozni a teljes intézményi blokádot, amikor sem a parlament, sem az elnök nem hajlandó kompromisszumra.

A politikának a kompromisszumkeresés, az ország érdekeinek szem előtt tartása lenne a feladata, nem az, hogy minden ciklus elején és végén ugyanazokat a szimbolikus csatákat játsszák le.