
LESZ, LESZ, LESZ
Árulják Szlovákiát
2025. jan. 30.


Az ifjú demokratikus ország belpolitikai harcai kezdenek kicsúcsosodni, szintet lépett a nyugati megfelelési kényszer. A főváros utcáin az egyik amerikai zászlót lengető tüntetőt kérdeztük a múlt pénteki kormányellenes megmozduláson: „Kérem, árulja el mi Önnek a hazája?“ Mire kapásból jött a felelet: „Már bocsánat, de én azt már elárultam!“
Ennek fényében a pozsonyi tüntetések kapcsán vajon beszélhetünk-e tényleges hazaárulásról?
A hazaárulás egyszerre erkölcsi, jogi fogalom, ugyanakkor büntetőjogi kategória is, ezek pedig gyakran összemosódnak a köznyelvben.
Aki az országa függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel, vagy tart fenn, az nevezhető hazaárulónak?
Pozsonyban azért tüntettek, hogy drágább legyen a gáz, drágább legyen a kőolaj, szegényebbek legyenek az emberek.
Akik következetesen azért dolgoznak, hogy Szlovákiát belesodorják a háborúba, azok az emberek mégiscsak valamiféle normasértést követnek el.
Ciceró, az antik világ talán legkiemelkedőbb gondolkodója már a Krisztus születése előtti első évszázad derekán arra jutott, hogy
„Egy nemzet képes túlélni bolond vezetőit, még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást! Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert, és nyíltan hordja zászlaját. De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson a sikátorokon, kormány folyosóin is hallhatók. Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon mélyen fekszik. Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pilléreit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet. A gyilkos nem annyira félelmetes. Az áruló maga a pestis járvány.“
A fenti gondolatok megfogalmazása óta évszázadok, sőt évezredek teltek el, társadalmi berendezkedések módosultak, generációk politikai eszméi cserélődtek, a hazaárulás fogalmi meghatározása viszont mit sem változott.
A világ azonban sokat változott, és ma már az ország szuverenitását érintő kihívások nagyon árnyaltak, kifinomultak lettek.
Emiatt ezt a tényállását körül kellene járni, fel kellene frissíteni, és érdemes lenne egy párbeszédet folytatni arról, hogy mit értünk ma a hazaárulás fogalmán.
Ezt soha nem gondoltam volna, hogy felvidéki magyarként védeni fogom Szlovákia szuverenitását, alkotmányos önazonosságát, s a demokratikus választásokat a külföldi befolyástól.
Ne akadjon meg a tett-következmény természetes körforgása. Saját tettüknek súlya alatt történjen meg a hazaárulók elszámoltatása!


Mácsadi István


